Na jó, lehet, hogy nem konkrétan a világhÃrű szÃnész felkérésére, bár amennyire közvetlen a magyar plebsszel, még ez is megtörténhetett volna. Azt viszont bizonyosan állÃthatom, mégpedig a közösségi hálónak köszönhetÅ‘en, hogy Mr. Ford kedvenc magyar bora a Mátrából való: egy Cabernet Franc, SzecskÅ‘ Tamás ökológiai gazdálkodást folytató pincészetébÅ‘l. Nem maradt más hátra, mint bebiztosÃtani az amerikai filmszÃnész következÅ‘ kedvenc évjáratait: irány a Mátra!
Munkafelvétel
Nagyjából háromszor halasztottuk el a cabernet franc szüretét: rossz idő, nem volt jó a szőlő mustfoka, vagy a borásznak egész egyszerűen valamelyik másik dűlőben akadt fontosabb dolga. És akkor elérkezett egy gyönyörű, napsütéses szeptemberi nap, én pedig nekiindultam az M3-nak. Az autópályáról letérve, Gyöngyöspata előtt már nagyon vadregényes a táj, érzem, hogy egy teljesen más világba csöppentem, főleg Budapesthez képest.
Itt biztosan sokkal nyugodtabb és stresszmentesebb az élet, gondolom: borásznak lenni mennyivel pihentetőbb lehet, mint bármi más szakma. Hiszen csodaszép tájakon, gyönyörű kilátás mellett tud dolgozni, nem pedig egy zsúfolt irodában kell nyomorognia egész nap.
A kilátással nincs is semmi baj, mosolyodik el Szecskő Tamás borász, már a cabernet franc-t termő Gereg hegyi dűlőben, ahonnan valóban gyönyörű panoráma tárul elénk, az időjárással és a stresszmentességgel, viszont annál több.
Egyrészt meg kell várni a szÅ‘lÅ‘nek azt a bizonyos mustfokát, hogy jó legyen. Közben pedig, ha elkezd esni az esÅ‘, vagy jönnek a seregélyek, már gáz van. És nem lehetnek ott minden szÅ‘lÅ‘tÅ‘ke mellett, hogy megvédjék Å‘ket, bár látom, hogy legszÃvesebben Å‘ ezt tenné.
Amúgy manapság már nem menÅ‘ a madárijesztÅ‘, mármint a régi, klasszik formájában: szalmaember, régi rongyos göncökben nem feszÃt már a sorok között. Helyette elektromos madárriasztó dÃvik, hangeffektekkel, amitÅ‘l csak a messzirÅ‘l jött, fÅ‘városi szüretelÅ‘ ijed meg, a seregély állÃtólag már hozzászokott.
Fotó: Laudán Anett
Jó, ha tudod!
Vannak alapvető, hasznos tanácsok, amiket nem árt megfogadni, mielőtt belevetjük magunkat a sűrűjébe:
- A szüret reggel 7-tól délután 3-ig tart. Koránkelős történet.
- Olyan szÅ‘lÅ‘t vagy borászt válasszunk, aki keskeny sorokkal és magas tÅ‘kékkel dolgozik, Ãgy elkerülhetjük az egész napos hajlongást és az ezzel járó másnap reggeli derékfájást.
- Kényelmes (de tényleg!) öltözékben menjünk. Itt a divat nem számÃt. Szó szerint a kutyát sem érdekli, miben érkeztünk. Nekünk viszont nagyon nem mindegy, hajlik-e a térdünk, vagy sem. A farmernadrág itt felejtÅ‘s. a strapabÃró, terepre termett cipÅ‘, elengedhetetlen része a szüreti viseletnek.
- A metszőolló nem gyerekjáték. Használat közben mindig a kezedet nézd! A sok szőlőkacs között az ember könnyedén lenyisszant ezt-azt.
- Igen, van ebédszünet. És nem, nem hozzák utánunk az otthon maradt lyányok-asszonyok az elemózsiát. Mindenki csomagol magának szendvicset, meg vizet, hogy legyen mit ennie, mikor megéhezik. Ilyenkor is résen kell lenni, hiszen a megpakolt szőlősládák körül sok a darázs, akik nem átallanak ráröppenni a mi ennivalónkra.
Fotó: Cserkó Péter sommelier Facebook oldaláról
Ezt a bort ki kell ám érdemelni Mr. Harrison Ford!
Mindenki kap egy sort, ládákat és talicskát, nagyjából együtt haladunk, megvárjuk egymást. Ez nem tudom miért van Ãgy, de jó, ha hallótávolságon belül maradunk, Ãgy nem akad meg a diskurzus menete. Mert hogy hiába gondoljuk kizárólagosan férfidolgnak a borászkodást, meg a szÅ‘lészkedést, a szÅ‘lÅ‘ben igenis sok a nÅ‘. FÅ‘leg szüretkor, és emiatt pontosan olyan a feeling itt is, mint egy nagyvárosi fitneszterem nÅ‘i öltözÅ‘jében, vagy napsütéses szeptemberi napon a játszótéren anyukák egymásközt: ki, mit hallott? Kit, kivel láttunk? Mi a baj a gyerekkel, esetleg más gyerekével mi a nagyobb baj? Hol lehet jó cuccokat kapni? Az anyós miért volt megint okos?
A munka közben halad, de Ãgy sokkal szórakoztatóbb.
A fürtöket rekeszekbe rakjuk, és még véletlenül sem tömjük meg, nehogy a szÅ‘lÅ‘szemek idÅ‘ elÅ‘tt megrepedjenek. Aztán a gazdaság udvarán a leszedett szÅ‘lÅ‘ bekerül majd a bogyozógépbe: ez leválasztja a szÅ‘lÅ‘szemeket a száráról, hogy a késÅ‘bbi must minÅ‘sége ne szenvedjen csorbát. Majd egy nagy erjesztÅ‘kádba kerül, ahol hűvösebb hÅ‘mérsékleten (kb. 18 fok) akár 2 hétig is ellengedezhetnek a megrepedt szÅ‘lÅ‘szemek. Ezen a ponton egy újabb érdekes kifejezéssel lehetünk gazdagabbak, ugyanis a csömöszölés következik. Ilyenkor a kád felszÃnére feljött szÅ‘lÅ‘héjat vissza kell nyomkodni a kád aljára.
Mikor a törköly már megállapodik a kád alján,jöhet a préselés!
Persze eddig a pontig én már csak gondolatban jutok el, hiszen egy fél nap épp 2 sor leszedésére volt elég, meg arra, hogy rájöjjek: borásznak lenni nem egy munka, hanem egy életforma. Egy 24 órás és egész életre szóló elfoglaltság. Itt nincs üresjárat, ha éppen a szÅ‘lÅ‘vel vagy a bor különbözÅ‘ formáival nincs mit csinálni, akkor az eszközök, járművek, hordók karbantartása vagy a bürokrácia, ügyintézés csinál programot a borásznak. Tamás kedvence része, amúgy a metszés, szerinte borkészÃtés ott kezdÅ‘dik, hogy az ember megmetszi, méghozzá jól, a szÅ‘lÅ‘tÅ‘két. A többi már gyerekjáték. Legalábbis rajtunk már nem múlik, hogy a hazánkba látogató, vagy itt nálunk forgató hÃrességek jól érezzék magukat egy fÅ‘városi borbárba betérve.
Fotó: Laudán Anett
