Bécs régóta híres a kávéházairól. A legtöbb idelátogató turista számára kötelező program meglátogatni egyet. Egy márványasztalnál ülve fogyaszthatjuk el a kávénkat gyönyörű környezetben: a kabátok elegáns akasztókon lógnak, a vendégek számára magazinok vannak kikésztve, pultos kiszolgálásról szó sem lehet. Addig maradhatunk, amíg csak akarunk, senki nem siettet, és nem néz ránk csúnyán, ha nem rendelünk semmit a kávé után. „Az élet a kávéházak körül forog” – meséli Ernst Naber, aki a negyedik generációját képviseli annak a családnak, amely 1908-ban létrehozta a Naber Kaffe manufaktúrát – „vita, alkudozás, megbeszélések – minden itt zajlik.”

Történelmi elődök

Ilyen régimódi kávéház például a Café Central, amelynek gótikus boltívei alatt Freud, Lenin és Trockij is itta a kávéját. De ott van a Café Landtmann, a Ringstrasse egyik fényűző kávéháza. Vagy éppen a Café Hawelka, a belváros egy kis utcájában megbújva, ahol olyan érzésünk lehet, mintha berendezés nem változott volna semmit az 1939-es nyitás óta. Ezeknek a történelmi kávéházaknak két közös vonásuk van: hogy valóban pompásan néznek ki és, hogy a kávé minősége, amit felszolgálnak sajnos nem ér fel a környezet szépségéhez.

Café Central
(Fotó: Facebook)

Az utóbbi években azonban egy újfajta kávékultúra terjedését figyelhettük meg az osztrák fővárosban. Egyre több az olyan, újhullámos kávézó, amelyek számára a kávé származása és a fenntarthatóságra is fontos kérdés. Az ilyen kávézók már nem csak a külső, trendi városrészekben – mint például Neubau – találhatóak meg, hanem a belvárosban is. Viszont ezekkel kapcsolatban is lehetnek aggályaink: a kávé valóban magas minőséget képvisel, de az ilyen kávézókból éppen az a különleges atmoszféra hiányzik, amelyről a történelmi kávéházak híresek. Ezeket a kicsi, zsúfolt helyeket nem arra tervezték, hogy kényelmesen elücsörögjünk az asztalunknál újságot olvasva. Vannak azonban szerethető apróságok, amik különleges élménnyé varázsolhatják a kávézást. A Süssmundban például gyönyörű porcelán csészékben szolgálják fel az italokat. A tulajdonos Nikolaus Hartmann azt vallja, hogy kávézáskor nem csak az ízlelőbimbónkat, hanem a többi érzékszervünket is használjuk: fontos a hallás, a látvány és tapintás is. Ezek együttesen határozzák meg az élményt.

Süssmund – Kaffee
(Fotó: Facebook)

Hogy maga a kávé mennyire fontossá kezd válni, azt jól mutatja a januárban megrendezett Vienna Coffee Festival is. Míg a fesztiválhoz tavaly a helyszínül szolgáló Ottarkringer sörfőzde két termét bérelték ki, idén már az egész épületre szükség volt. Több mint 80 pultnál kínáltak kóstolót és árulták a termékeiket a kiállítók mind a szakmabeliek, mind az „egyszerű” érdeklődők számára. „Bécsben a kávénak történelme van, de a történelem nem egyenlő a minőséggel” – mondja Günther Gapp, a fesztivál szervezője a Condé Nast Traveler-nek – „de sok változást figyelhetünk meg.” Nem csak az elfogyasztott ital, hanem elsősorban a vendéglátóiparban dolgozók attitűdjének változásáról van itt szó. Nemsokára talán a legpatinásabb kávéházakban is találkozhatunk majd ezzel a szemléletváltással.