Gyere cipó, hamm, bekaplak, avagy a 300 ezer dolláros hamburger

A tudósok abban régen egyetértenek, hogy az állattenyésztésben alkalmazott táplálási módszerek nem elég hatékonyak, nem lehet a folyamatosan növekvő húsigényeket kielégíteni, szóval fenntarthatatlan. Előbb vagy utóbb nem lesz elég hús, és az állattenyésztésből fakadó környezetrombolás miatt is célszerű lenne más megoldást találni. Mondják, hogy az egyik megoldás az lehetne, hogy együnk kevesebb húst, de a bátrabbak azt mondják, hogy a legkézenfekvőbb az lenne, ha lombikban tudnánk mesterséges úton előállítani húst, laboratóriumi körülmények között, úgy, hogy az sosem volt egy élő állat része.

Lombikhús

Egy holland laboratóriumban sikerült részben megvalósítani a fentebb leírt eljárást: létrehoztak egy 2×1,5 cm darabnyi mesterséges izomszövetet. A húsdarabot egy szarvasmarha őssejtjéből sikerült előállítani, ami aztán egy konténerben gyarapodott magzati borjú szérum segítségével. Az így kapott anyagot keverték vérrel és mesterségesen tenyésztett zsírral, amiből már minden további nélkül elkészíthető volt a hamburger. Szent Habakuk, már az is jellemző, hogy a szintetikus hús előállításakor a mértékegységet hamburgerben állapították meg, nem, mondjuk, rántott húsban. Nyilván a föld lakosságának többségét rabszíjon tartó hamburger pogácsa mérete, kinézete lehet csak az etalon.
Az így létrejött egy darab húspogácsa nem számítva az egyéb hozzávalókat, mint zsemle, saláta, hagyma, meg egyéb kísérőket több mint 300 ezer dollárba kerül. De ez így is óriási lépés az újkori táplálkozás tudomány területén, tömeges gyártás esetében leszoríthatóak az előállítási költségek, praktikusan alig lennének szállítási költségek, egy adott terület igénye szerint helyben előállítható, és a környezetvédelmi vonatkozások is igen biztatóak. Jelenleg a műhús íze elsőre igen szelídnek hatott, de minél többet gyártanak belőle, annál jobb minőséget lesznek képesek előállítani, állítják a kutatók.
Felmerülnek azért bizonyos kétségek a szintetikus hússal kapcsolatban, a kritikusai azt mondják, hogy, ha az emberek kevesebb húst ennének, és azt növényi eredetű ételekkel pótolnák, akkor minden környezeti probléma megoldódna, azon kívül nagy kérdés, hogy vajon a szintetikus hús frissen tartásához kell-e antibiotikum. 

Professor Mark Post, akinek sikerült létrehozni mesterséges izomszövetet egy szarvasmarha őssejtjéből
(Fotó: @MarkPost6 // Twitter)

Szintetikus hamburger a jövő?

Alig telt el két év és sikerült a szintetikus hús árát, ha hamburger pogácsára vetítjük, 11 dollárra leszorítani, vagyis nagyjából 80 dollár per kiló. És ami a legszebb az egészben, hogy 10 ezer kiló laboratóriumi hús előállításához elég egy kis izomszövet darab. Ez a hússzaporítás, istenkísértés.
Amúgy az is köztudott, hogy a szarvasmarha igen nagy veszteségekkel alakítja át a növényi fehérjéket állati fehérjékké. Jelenleg óriási mennyiségű élelmet, takarmányt veszítünk azzal, hogy a szarvasmarha a közvetítő. És az ezen közben felszabaduló metán és más gázok veszélyeztetik a környezetet. Sokak meggyőződése, hogy 20-30 éven belül semmi akadálya nem lesz az alternatív húsgyártásnak. A sejteket zselére helyezik egy műanyag tálon, a hozzáadott borjú magzati szérum tápláló hatását csökkentik, ezzel éhezésre kényszerítik a sejteket, ekkor megindul egy folyamatot, ami fehérje szintézisbe torkollik. A végeredmény egy izomszövet csík, ami rövid és rózsaszín, olyan, mint egy tészta darab.

Eddig minden teszten átment ez kis rózsaszín csíkocska. Tehát nem kell félni, mert felcsillant a reménysugár, ami beragyoghatja a jövő húsevőinek ködös horizontját. Most azon dolgoznak, hogy a szérumot is helyettesítsék valamivel, ami nem állati eredetű.
Szóval nem olyan ez, hogy gyere cipó, hamm, bekaplak, de előbb utóbb abba a cipóba szintetikus hús is kerülhet. Most már csak a cipóval kéne kezdeni valamit.

Írjon véleményt