A marokkói harira legtöbbeknek a ramadánhoz kötődik. Kevésbé ismert, hogy ez a sűrű, fűszeres leves a zsidó konyhában is régóta jelen van – más alapanyagokkal, más logikával, mégis ugyanazzal a mélységgel. Február 16-án az Óbudai Zsinagóga falai között éppen ezt a kulturális átfedést lehetett testközelből megérteni és megfőzni a Jiddis konyha – ünnepnapokra exkluzív purimi főzőiskolán.

Az eseményt Cserháti Tamara gasztroblogger és Myers Tzivia rebecen vezette. Nem bemutatót tartottak, hanem közös munkát: minden fogás a résztvevők keze alatt készült el, az alapoktól az utolsó mozdulatig. A purimi menü középpontjában a harira állt. A zsidó változat markánsan eltér az arab receptektől: bárány helyett marhahússal, gyakran csontos részekkel készül, a kóser szabályok szerint válogatott alapanyagokkal. A sűrítés módja, a fűszerezés arányai és az elkészítés ritmusa is más – ezek nem apró technikai részletek, hanem egy több évszázados hagyomány lenyomatai.

A leves mellé frissítő lazac–quinoa saláta került, majd a purimi asztal elmaradhatatlan édessége, a Hámán-táska. A háromszögletű sütemény nem pusztán desszert: formája és töltése is történetet hordoz, akárcsak maga Purim, amely a zsidó naptár legfelszabadultabb ünnepe, a megmenekülés és az öröm ideje.

A főzőiskola sorozat célja nem az volt, hogy recepteket adjon kézbe, hanem hogy kontextust. Mikor, miért és hogyan kerül egy-egy fogás az ünnepi asztalra, és mit mesél az adott közösségről. Ros hásáná, hanuka, purim vagy pészah – minden alkalommal egy teljes ünnepi menüsor, valódi részvétellel, valódi kérdésekkel, valódi ízekkel.

Az Óbudai Zsinagógában ezen a februári napon nemcsak főzés zajlott, hanem emlékezetmunka is. Egy konyhán keresztül megérthető kultúra, amely ma is él, változik, és újra meg újra megszólít.

web: Zsidó programok