A január az a hónap, amivel sosem tudtam mit kezdeni, általában csak túlélem valahogy, úgy múlik el, hogy szinte észre sem veszem, hogy elkezdődött. A hónap eleje mindig azzal telik, hogy rettentően örülök, hogy a hátam mögött tudhatom a decembert: az ünnepeket és az év végi hajtást a környezetem és jómagam maradandó károsodása nélkül, és ilyenkor jut idő arra, hogy végiggondoljam, hogy mi történt az elmúlt 12 hónapban. A hátralévő időben pedig jellemzően tervezgetek, célokat fogalmazok meg. Valahol tehát a múlt és a jövő közötti légüres térben lebeg ez az időszak.

Vállalom, hogy január van

Az újév kezdetén ritkán fogadok meg bármit is, de ha mégis megteszem, akkor azt tényleg igyekszem tartani. Az idei évi nagy vállalásom pedig az volt, hogy jobban szervezem a napjaimat és hatékonyabban építem fel a fontossági sorrendet, ennek megfelelően életemben először hajlandó voltam elismerni, hogy nem tudok mindent fejben tartani, így hosszas keresgélés után beszereztem a tökéletes határidőnaplót. Logikus, jól felépített darab, sok hellyel listáknak, minden hónap elején külön oldallal a legfontosabb céloknak. Íme az én vállalásaim januárra, és az, ahogy ezek a konyhában hogyan valósultak meg.

Pihenés

Hónapok óta húzódó adósságom magam felé, így most tényleg komolyan veszem, hogy a kötelezőkön túl csak olyan dolgokkal töltöm fel a naptáram, amelyek kikapcsolnak. Emiatt a konyhában is eluralkodtak a lusta receptek. Lebecsülni azért nem szabad ezeket a fogásokat, legyen szó akár gyors levesekről, főzelékekről vagy tésztákról. A legnagyobb kattanásom most a spaghetti alla gricia, ami mindössze néhány, szigorúan jó minőségű alapanyagból készül.
A tésztán kívül tokaszalonna, pecorino, só és bors kell hozzá és rizottószerűen készítjük el: a félig főtt tésztát az üvegesre párolt szalonna zsírján folyamatos keverés, rázogatás mellett az apránként adagolt főzővízzel fejezzük be, amely így szép sűrű bevonatot képez a tésztán, a végén egy nagy adag reszelt pecorino, bors és a szalonna kerül rá. Ha esetleg túl sűrű, egy kis főzővízzel még be tudjuk állítani az állagát.

És ha már rizottó, akkor meg kell említeni, hogy a pihenés nem feltétlenül csak a megúszós ételekben merül ki, vannak a babrálós fogások között is olyanok, amelyekkel szívesen töltöm a szabadidőmet. Most éppen az ősszel betárazott szegfűgombából, saját készítésű szarvasgombás vajjal készült ez a krémes csoda, ahol a kerekszemű, fogkeményre főtt rizst a fehérborral és alaplével képződött emulzió vonja be, és parmezán gazdagítja tovább. Igazi gyógyszer a léleknek állni a tűzhely mellett, és végigkísérni, ahogyan a rizs lassan elkészül, és megtörténik a csoda.

Szegfűgombás rizottó szarvasgombás vajjal
(Fotó: Budai Zsanett)

Nem először említem, hogy a piacra járás számomra sokkal inkább szórakozás, mint kényszer, szerencsére ilyenkor, szezonon kívül is találni érdekességet. Továbbra is nagy kedvencemen a Pancs, ahol a házi savanyúktól a tanyasi csirkén át a vegán sütikig ilyenkor is meggyőző a kínálat, sőt még attól sem kell tartanunk, hogy válogatás közben fázni fogunk, mert az árusok a fedett részre költöztek át erre az időszakra.

Tudatosság

A számtalan céges, baráti és családi vacsorán túl a két ünnep között én már ott tartottam, hogy a szervezetem valami főzelékért kiáltott, így alakult, hogy egyik nap deluxe spenót volt a menü. Majdnem hagyományos módon, sok fokhagymával, egy kevés tejszínnel, a tetejére pedig egy kevés tökmagolaj és buggyantott tojás került. Év elejétől pedig helyreállt végre a világ rendje, és visszatértem a kevesebb húst, minimális édességet és rengeteg zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó étrendhez.

Nem sok jobb dolgot tudok elképzelni reggelenként, mint egy smoothie-t, persze csak az első kávé után. Igazi vitaminbomba, teli van rostokkal és szuperül variálható. Nem csak gyümölcsöket tehetünk bele, a gyömbér, a rukkola vagy a spenót is szuperül illik hozzá. Nálunk általában az alapja alma és cékla, ezen felül pedig mindenféle gyümölcs, ami épp otthon fellelhető.

Tejfölös burgonyakrém kétféle feltéttel: aszalt paradicsommal és kolbász chipsszel
(Fotó: Budai Zsanett)

Ha pedig tél, akkor forró levesek minden mennyiségben jöhetnek, ezek közül is a leggyorsabb opció ilyenkor az, ha összedobunk egy egyszerű krémlevest. Annyiféle variáció létezik, hogy ebben igazán kiélhetjük a kreativitásunkat. Nálam viszonylag gyakran készül szuper egyszerű fokhagymakrémleves, de az elmúlt hetek kedvencei között szerepelt az almás csicsóka kókusztejjel, lime-mal és chilis rákkal, tejfölös burgonyakrém kétféle feltéttel: kolbász chipsszel vagy aszalt paradicsommal; de került az asztalra citrusos, gyömbéres édesburgonya is. Egy olyan receptem is előkerült, amit egészen régen készítettem utoljára, szinte el is felejtettem, hogy létezik, de az egyik barátnőm gyerekei emlékezettek a létezésére, mivel ezt a levest kérték, hogy készítsem el nekik. És mennyire igazuk volt, mert a sopa de ajo pont úgy tökéletes, ahogy van, alig kell hozzá valami, tökéletes példa arra, hogy a szegénykonyha a maga egyszerűségével mennyire átütő erejű dolgokat képes létrehozni, legyünk akár itthon, akár Spanyolországban.

Öröm

Két tudatos pillanat között azért mindig van idő egy kis eltévelyedésre, ami meggyőződésem, hogy ha mértékkel csináljuk, akkor nemhogy ártana, de még jót is tesz egy kicsit. A lelkünknek legalábbis mindenképp. Vannak olyan tipikus ételek, amiket a jó isten kifejezetten téli hétvégére alkotott meg. A fagyasztómból most került elő a decemberben kapott házi hurka és kolbász, amihez tökéletesen passzolt a piacról beszerzett szintén házi savanyú káposzta és krumpli. Ezt tényleg nem kell bonyolítani, lefedve mehet minden együtt a sütőbe, mire a hús megsült, elkészül a zöldség is és boldogság van.

Nagy kedvenc lett a nagyobb társaság számára készült vacsora legfontosabb eleme, a kenyérlángos. Ennek alapja egy szépen kidolgozott kelt tésztából készült, még krumpli sem került bele, pedig az viszonylag széles körben elterjedt. Feltétként pedig természetesen fokhagymás tejföl, jóféle kolbász és szalonna mehet rá, de valami jobb minőségű semleges, reszelhető sajt sem számít nagy véteknek.   

Házi hurka, kolbász savanyú káposztával és krumplival
(Fotó: Budai Zsanett)

+1 Ázsia

Nem ritka, hogy ez történik, de a konyhámban ismét átvették az uralmat Ázsia ízei. Az ünnepek alatt nem volt hiány a hagyományos ízekből, hiányzott már némi kontraszt, így ismét beköltöztek a konyhámba a keleti alapanyagok, a legnagyobb kedvencek: a kókusztej, gyömbér, lime, friss koriander, halszósz, chili és ezek mellett persze rengeteg-rengeteg fűszer. Egyszerre frissek és fűszeresek az ezekből készült ételek, rengetegféle íz áll össze egy egységes egésszé, kevés olyan dolog jut eszembe hirtelen, ami jobban illik ehhez a kissé unalmas hónaphoz. A legemlékezetesebb az az erősen thai ihletésű bbq oldalas, ami rengeteg fokhagymával, chilivel, szójaszósszal, halszósszal, gyömbérrel, cassia fahéjjal, barna cukorral, csillagánizzsal készült. A húst körbepirítottam, megöntöztem a keverékkel, és mehet is a sütőbe 130 fokon eltölteni 4-6 órát. Persze a legboldogabb közben ilyenkor inkább én vagyok, mert addig is átjárja a konyhát a rengeteg fűszer illata, amitől elkezdem magam egy thai kifőzdében érezni, és ezt őszintén szólva legkevésbé sem bánom. Nagy kedvenc még a satay szósz, nemcsak csirkére, hanem üvegtésztára is szuper. A tömény, de mégis friss szószra ezer recept létezik, nálam mogyoróvaj, kókusztej, szójaszósz, barna cukor és chili, fokhagyma, gyömbér és tamarindpaszta vagy lime felhasználásával készül.

A keleti ízek persze nemcsak a saját konyhámban vannak jelen, a pho- és a rámen lelőhelyeket, ahol ezek a tartalmas és fűszeres vietnámi illetve japán levesek megtalálhatóak, ebben az időszakban még a szokásosnál is szorgalmasabban látogatom.