Végre látni a fényt az alagút végén. Vidéken nőttem fel, akkor még teljesen természetesnek éreztem a hosszú, hideg teleket, de Budapesten ezt a verziót még sosem tapasztaltam. Mivel egyrészt ízig-vérig nyári gyerek vagyok, másrészt úgy tűnik, el is puhultam rendesen, így – bár elismerem, hogy ennek az évszaknak is megvannak a maga érdemei – egyetlen porcikámnak sem hiányzott. Kevés szomorúbb látványt tudok elképzelni annál, mint amikor a legnagyobb fagyok idején, egy olyan piacra tévedtem be, ahol a fűtetlen csarnokban éjszaka minden zöldség teljesen megfagyott. Akkor nehéz volt elhinni, hogy egyszer lesz még nyár, lesznek még színes paradicsomok, meggyszezon, és főleg azt, hogy lesz idő, amikor nem lesz rajtam annyi réteg ruha, hogy egész nap Michelin babának érezzem magam. Persze ez még csak a kezdet, de március első enyhébb napjai már nagyon kellettek.
Az első fecskék
Az első dolog minden évben, ami már tagadhatatlanul az új szezon kezdetét jelenti, az a medvehagyma. Ez is egy olyan alapanyag, amit kizárólag szezonban érdemes fogyasztani. Ha étteremben járunk, és októberben medvehagymát találunk az étlapon, javaslom, hogy meneküljünk, de azonnal. Lehet, hogy szigorúnak tűnök, de ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy valószínűleg más alapanyag esetén sem fordítanak különösebb figyelmet a frissességre. A medvehagymát sokféleképp felhasználhatjuk, feldobatunk vele például sós túrógombócot vagy pogácsát, helyettesíthetünk vele petrezselymet, vagy más zöldfűszereket, de ha igazán szeretnénk kiélvezni a friss és karakteres ízét, akkor fogjunk egy szelet jóféle kenyeret, kenjünk meg libazsírral, és mehet is a tetejére mindenféle flancolás nélkül, nyersen. Használjuk ki és együk, amíg van, örüljünk neki, mert nem tart sokáig.
Bár még inkább csak ábrándozom róla, de a medvehagyma után a következő – és számomra az egész tavasz során a legmeghatározóbb – alapanyag a spárga. Fenti társához hasonlóan ezt is mindössze néhány hétig élvezhetjük, mivel könnyen válik élvezhetetlenül fássá. Addig viszont lehet boldogan grillezni egy kevés vajon, túlragozni azonban ezt sem kell, felesleges bármivel is elnyomni az ízét. Nálam són és friss borson kívül csak néhány csepp citrom (esetleg fehérbor) kerül rá, tunkolhatjuk lágy- vagy buggyantott tojásba, régi bevált kombináció ez, csak úgy, mint hollandi mártással tálalni. Ha nagyon ki szeretnék lépni a komfortzónámból, összeforgatom egy kevés fogkeményre főzött szélesmetélttel és ricottával, amire jobb napokon még egy kevés pirított kesudió vagy fenyőmag is kerül. Esetleg frittata készül belőle, abból viszont a létező legfinomabb verzió a spárgás.
És ha már kedvenc tavaszi alapanyagok, akkor kihagyhatatlanok a különféle kucsmagombák. Szuperül variálhatók és tehető velük még izgalmasabbá szinte bármilyen leves, ragu, vagy tésztaétel. A számomra legkedvesebb felhasználási módja, amikor a létező legtavasziasabb ételt, a tojásos nokedlit repíti új dimenziókba egy kevés kucsmagomba. Az extrák sora itt nem ért véget, a barnított vaj ad neki kellemes, diós karaktert, a fejes salátát pedig szívsalátára cserélem és grillezem.
Tavaszi nyitások
Persze a március nem csak az otthoni főzőcskézésről szól. Lehet, hogy még sokszor erőtlenek a napsugarak, arra viszont már tökéletesen alkalmasak, hogy rávegyenek, hogy az időm tetemes részét a szabadban töltsem. A külsős programokon pedig – az élet már csak ilyen kegyetlen – enni muszáj valamit, abból pedig nagy baj nem lehet, ha az az étel még finom is. A Stand 25-ről már bővebben áradoztam, azonban mindenképp említést érdemel a belváros régi állócsillaga, az Innio. Igazi kötelező darab, nemcsak hozza a fine dining színvonalat, hanem ár-érték arányban is kiváló.
Az elmúlt hetek robbanásszerű nyitása volt a Dobrumba volt, nemrég végre sikerült is útba ejtenem. A mediterrán, illetve közel-keleti étterem népszerűsége mögött pedig valós teljesítményt találunk: a környezet szerethető, a kiszolgálás kifogástalan, az ételek pedig szuper izgalmasak, sőt emellett még az árak sem szálltak el. Végre egy olyan hely, amely főként a hazai közönségre épít, mégis elég bevállalós az ízek, fűszerezés terén. A céklás mezzéjük abszolút kedvenc lett, de a töltött paprika és a köfte is isteni volt. Sajnos a hummuszukból nekem hiányzott egy kicsit több kraft, bár a hiba nem feltétlenül bennük van, én az átlagosnál több tahinivel szeretem.
Az idei év egyébként rettenetesen mozgalmas, ami az új nyitásokat illeti, és még várat magára néhány olyan igazán nagy dobás, mint például Széll Tamás fine dining étterme, alapanyagok terén pedig ez után jön még csak a java.
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra