Tartozom egy vallomással. Nem mindig csak az ételek körül forgott az életem, tiniként sokkal inkább lekötött a divat világa. A jó ételt akkor is szerettem, de hamarabb villanyozott fel egy szép cipő, mint a 2000-es évek Csongrád megyéjének potenciális gasztronómiai kalandjai. A világ persze sokat változott azóta (aminek legnagyobb kárát a ruhatáram látta), mostanság gyakran jutott eszembe az jelenség, amit már akkor is szívesen figyeltem: hogyan szivárognak le luxusmárkák alkotásai időnként a fast fashion üzletek kínálatába. Ez ugrott be először, amikor tavaly kiderült, hogy Szulló Szabina és Széll Tamás a Belvárosi Vásárcsarnok felhozatalát erősítik februártól. A divatszakmában óriási sikereket és nagy bukásokat is láttunk már a műfajban. Íme, a tapasztalataim a Stand25 tesztüzeméről.

Michelin-csillagos piac

Elsőre ugyan meglepő lehet, hogy a Michelin-csillagos séfek pont egy piacra költöznek be, ám a megvalósult koncepció zseniális: egyszerű, otthonról már jól ismert ételek kifogástalan minőségben, mindez laza környezetben. Úgy tűnik, hogy az ötlet annyira bejött, hogy már az első napokban olyan kiemelt figyelem övezte a nyitást, hogy még foglalással sem mindig volt egyszerű bejutni. Az orrunk előtt történt meg, hogy egy élelmesebb érdeklődő meglesve a foglalási könyvet, elhalászott egy asztalt. A módszert azért senkinek nem javaslom, hiszen 10-től már lehet hívni őket.

Séf testközelben

A kínálatot – ahogyan az várható volt – nem bonyolították túl, de piacra nem is azért jár senki enni, hogy a Bocuse d’Or döntőjének fogásait kóstolja végig, hanem azért, hogy a már jól ismert ételeket kapja. Persze az sosem baj, ha még a nagyi főztjét is lekörözi, erre pedig nem is lehet panasz. A tesztüzem tapasztalatai azt mutatják, hogy a sokat látott séfek hozzák a várt minőséget, mindezt olyan lazasággal teszik a vendégtértől csak egy üvegfallal elválasztott konyhában, mint ahogy más teát főz.

(Fotó: Budai Zsanett)

Előétel összhangban

Az étlap terjedelmében sincs túlspilázva, de így is nehéz választani. A legnehezebb dolgom az előételekkel volt: akármennyire is szerettem volna gulyáslevest rendelni, győzött a gomba, körte és velő hármasa, egyrészt, mert a csontvelőnek képtelen vagyok ellenállni, másrészt, mert a lyoni döntőben az utolsó pillanatban nem engedélyezett faszenes grillen készült. A gomba és velő ellenére semmi nehézkesség nem volt benne, a körte mellett egy csepp ecet adta meg a fogás frissességét és összhangját. A mellé talált kenyér – a Panificio il Basilicotól– szintén tökéletes volt. A harmadik előételbe, a mangalica pástétomba is beleettem, kifogástalan volt az állaga és fűszerezése.

Faszénen grillezett gomba és mangalica pástétom
(Fotó: Budai Zsanett)

A rakott krumpli csodája

Főételként jöhetett a 2014-es Gourmet Fesztiválon debütált gratin jellegű rakott krumpli, ami olyan volt, hogy ha lehetne, egy napon keresztül csak a Punnany Massif és a Halott Pénz szerelmes szövegeit sugdosnám neki. Egyébként érzékeny műfaj ez nálam, a száraz, kemény krumpli és a gumis tojás az élettől is képesek elvenni a kedvem. Ilyenekre persze itt nem volt példa, az egész tökéletesen összeállt, anyag is volt benne bőven, véletlenül sem kellett keresgélni benne a tojást és a kolbászt. Az egyetlen része az ebédnek, ami számomra kicsit túlzó volt, az a krumpli mellé feltálalt ecetes, tormás cékla. Ugyan kellemesen kontrasztot és frissességet adott hozzá, amit igényelt is a főfogás, viszont nekem már árnyalattal intenzívebb volt az ideálisnál. Azt éreztem, hogy a mellékszereplő lopja a show-t. Megkóstoltam a szarvaspofa-pörköltet is, ami annyira vajpuha volt, hogy kanállal is vágtattam volna.

Rakott krumpli és szarvaspofa-pörkölt
(Fotó: Budai Zsanett)

Klasszikus befejezés

Kevés desszertért tudok igazán lelkesedni, a somlói rendben volt, a gesztenyepüré viszont váratlanul az egész ebéd egyik legkiemelkedőbb eleme lett. Nem volt túl édes, szerencsére mindenféle meglepő kombináció helyett, egyszerűen csak az anyukák által is rendszeresen használt párosítással, meggyel dobták fel a fogást.
Az adagok egyébként kifejezetten nagyok, így nem is sikerült mindent megennem, és estig meg sem éheztem újra. Ezt azonban az árak is tükrözik, a feláras ételekkel és két üveg szódával 14 ezer forintért ettünk ketten. Jelenleg csak ebédelni van lehetőség, de kíváncsian várjuk a folytatást.

Gesztenyepüré és somlói galuska
(Fotó: Budai Zsanett)