„Egy vén tyúkot, kívül-belül jó erősen megsózunk…” ezzel a mondattal kezdi Vízvári Mariska 1914-ben megjelent Száz specialitás című szakácskönyvét. Ebből még akármi is kisülhet! A Nemzeti Színház örökös tagjaként nemcsak különleges színpadi tehetségéért tiszteljük, hanem mert mesterien forgatta a fakanalat is. Hiteles volt minden gesztusa, amivel mosolyt fakasztott és minden étele, amit elkészített.

A színésznő 

A kiváló színésznőt (eredetileg Viszkidenszky Mária 1877-1954) ma már csak két tucat, fekete-fehér, délibábos boldogságtörténetből ismerhetjük. Házsártos feleség, kikapós anyós, komikus öregasszony szerepében vonult be mindannyiunk nappalijába. A színjátszás mestersége örökség gyanánt szállott rá, nemcsak felmenői tehetsége miatt, de saját művészete, gyönyörű beszédkészsége is előkelő helyet biztosít számára színészetünk nagykönyvében. Nagyapja a neves színművész, Szigeti József, anyja Szigeti Jolán komika, apja Vízvári Gyula, aki a Nemzetiben korának egyik vezető komikusa volt. Nem csoda hát, hogy e jeles színészdinasztia tagjaként már 13 éves korában szereppel kínálta meg Paulay Ede direktor. Színpadi megbízásai mellett számtalan filmben is szerepelt: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Légy jó mindhalálig, Gyurkovics fiúk, Beszterce ostroma. Az életben is megtalálta boldogságát második párja, Kürthy György színész, karikaturista, díszlettervező személyében.

Fotó: a szerző, Csontó Sándor gyűjteményéből

Nagy alakítások a konyhában

A múlt század első évtizedeiben számtalan szakácskönyv jelent meg, melyekben neves szakácsok mellett úriasszonyok is bizonyították rátermettségüket a konyhában: Festetits Andorné, Urmánczy Nándorné, Malatinszky Fanni, Hunyady Erzsébet, Mokry Lenke, Rajczy Rezsőné, Móra Ferencné, Szekula Teréz, Hatsek Adolfné, hogy csak néhányat említsünk. (Ma sincs ez másképp, boldog-boldogtalan receptkönyveket adat ki vagy irat másokkal.) Mariska valószínűleg pályafutása megbicsaklásakor – és két gyermek nevelése közben – döntött úgy, hogy remek főzőtudományát megosztja a közönséggel. Mint a Száz specialitás ismertetésében írta, „jobbára ismeretlen vagy kevéssé ismert, azonkívül külföldön vagy nálunk egyes vidékeken tanult specialitásoknak receptje van. Apró, olcsón előállítható gurmandériák, jóízű előételek, polgári fogások, ízletesebb tálalási módjai és egyéb hasonló.” Az ételek nagy része a klasszikus francia konyha terméke, így változatosan fűszerezett, könnyen emészthető fogásokat ismerhetünk meg a fejezetek során. (levesek – halak, rákok – előételek – húsételek – saláták és savanyítottak – főzelékek – mártások – vegyesek)
A vegyesekben például paprikalekvárt, gyümölcs pálinkát és rakott, pirított kenyeret ajánl. A húsétel mellé bátran kínál zöldség- és gyümölcsköretet, és a babfőzeléket is rántás nélkül készíti. A receptek szövege tömör és közérthető, viszont már gyakorlott háziasszonynak ajánlott. A Színházi Élet széles olvasótáborának A konyha művészete című saját rovatában mutatta be a legegyszerűbb fogásokat és a rafinált recepteket. 1931-ben jelent meg az írások összegyűjtött változata könyv alakban, ezer recepttel. E hasznos gyűjtemény azóta számtalan kiadást ért meg, derűs és laktató gasztroélményt kínálva sok generációnak. Az izgalmas és szellemes asszony társaságban vidám történetekkel szórakoztatta barátait, tarsolyában mindig akadt egy anekdota vagy sztori. Háziasszonyként elragadóan szívélyes volt, színház után magyaros vacsorákon látta vendégül művésztársait Rökk Szilárd utcai lakásukon. Nagyon tudott mulatni és mulattatni. 1953-ban Csehov Ványa bácsi című darabjában lépett utoljára a deszkákra. Örökül hagyta ránk feledhetetlen szerepeit és kitűnő receptjeit.