Színésznő fakanállal – Vízvári Mariska meglepő megoldásai a századelőről

„Egy vén tyúkot, kívül-belül jó erősen megsózunk…” ezzel a mondattal kezdi Vízvári Mariska 1914-ben megjelent Száz specialitás című szakácskönyvét. Ebből még akármi is kisülhet! A Nemzeti Színház örökös tagjaként nemcsak különleges színpadi tehetségéért tiszteljük, hanem mert mesterien forgatta a fakanalat is. Hiteles volt minden gesztusa, amivel mosolyt fakasztott és minden étele, amit elkészített. A színésznő 

Kéjnők és egyéb huncutságok Budapesten – Elképesztő történetek az éjszakából

A Kék Macska (Blaue Katz) orfeum és zenés vendéglő annak idején – Katzer nevezetű gazdája után megmacskásodva –, a magyar főváros különlegességei közé tartozott, itt zajlottak a legnagyobb dáridók. Szemben a Petőfi utcával, szűk kis helyen tanyázott ez a lokál, amely legfényesebb napjait Feuchtinger János dalcsarnokaként az 1880-as években élte. Állandó társulattal rendelkezett és a

Tepertős pogácsát sütne? Csak óvatosan! – Receptekkel évszázadokon át

A tepertős pogácsa minden évszakban igen ízletes bor- és sörkorcsolya vagy uzsonnasütemény, amit egész nap csipegethetünk. Persze csak óvatosan, mert hamar eltelít és megüli a kényes gyomrot. Pogácsatörvény Aztán egy szmogos napon arra ébredtünk, hogy eddig tartott a pogácsa fanok kánaánja! A Magyar Pékek Fejedelmi Rendje megelégelte, hogy a magyar polgár békés otthonát elárasztották a

Mulassunk! – Zengeráj és dalcsarnok a régi Budapesten

Pillanatképek a korcsmák, serházak, zenés mulatók és orfeumok világából az 1870-es évek Budapestjén. Ez már egy új világ Az egykori ácsmester Tüköry József serfőzdéjében készült kitűnő sörök, korának legkényesebb ízlését is kielégítették. Az első nagyszabású orfeum 1865-ben éppen a Tüköry-féle verandás sörcsarnok kertjében – a mostani Vígszínház területén –, „Neue Welt” címmel létesült. A Luft

A rostélyos rejtélye

A Csáky féle magas hátszínből készült remek ételről számos legenda és téves információ kering. Semmi köze a Balatonhoz, a füredi Palace Szanatóriumhoz, pláne a Csáky gróf szalmájához. Tegyünk hát rendet a konyhában és a fejekben is! Ember a könyv mögött Escoffier, a szakácsművészet francia fejedelme mondta, hogy a szakácsművészetet nem lehet megtanulni, arra születni kell.

Fővárosi zsánerképek

Egy elfeledett, de tehetséges ügyvéd, Báttaszéki Lajos író és publicista, humorisztikus írásait terítjük az asztalra. Nem csoda, hogy könyveit ma nem olvashatjuk: „a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában kibocsátott 10.800/1944. M. E. számú rendelet 7. §-ában foglalt felhatalmazás alapján műveinek a közforgalomból való kivonását elrendelem.” Szerencsénkre kezünkbe került egy

Kávéház és bodega a Kálvin téren

Ma bárki lehet étterem- és kávéháztulajdonos – ki tudja, mit hoz a sors –, csak pénz kell hozzá. Abból viszont sok. A szakértelmet és a vendégekkel való bánásmódot se kéri számon senki. De hogy sikeres lesz-e az üzlet, azt majd a vendégek eldöntik. Régen is majdnem ugyanígy volt. A mai Kálvin téri szálloda helyén állt

Angyal vagy fantom – Te melyik vendég vagy?

Nem úgy van az, hogy semmi izgalmas nem születhetett mondjuk a hetvenes években, hiszen kezünkbe akadt Füzy Pálné A vendég száz arca című kötete, amelybe merülve az alábbi kivonatos futammal tértünk vissza. Ahhoz, hogy a vendég megelégedését kiérdemeljük, mélyen és közelebbről kell megismernünk az egyes típusokat, mert amennyire nem egyforma az alaptermészetük, és nem azonosak

Egy francia, aki az Angol királynő szállodában megújította a magyar konyhát

  A mai étlapokat böngészve szomorú szívvel tapasztaljuk, hogy ritkán találkozhatunk étteremben belsőségekkel. A rántott velő, szalontüdő, pacal és zúzapörkölt már sokaknál „kiveri a biztosítékot”. Szárnyalnak viszont a májas ételek, köszönhetően a liba- és kacsakultusznak. És mi a helyzet a “marsall” vagy “maréchal” májjal? Semmi. Ne is rendeljük ki a borjúból készült Marchal májat, ha nem írták helyesen a nevét! Milyen lehet akkor