Stájerország és azon belül a Murtal vidéke kulináris élvezetek sokaságát kínálja, ezek közül is kiemelkedik a helyi sör, amely 500 éves múltjára építve évről évre mutat valami újat. Murau városát a fa tette gazdaggá, de lakóinak abból is jelentős bevétele származott, hogy hónapokig szedtek raktározási díjat azoktól a német kereskedőktől, akik portékájukkal nem tudtak nekivágni a téli Alpoknak, miután leesett az első hó. A gazdaság alapja a fakitermelés mellett ma már a turizmus, hiszen a norvégok sífutásából az 1800-as évek végén Ausztriában (egészen pontosan a tiroli Arlbergben) lett lesiklás és nemzetgazdasági tényező. Murauban is sokan élnek a téli sportok szerelmeseiből, főleg a magyar sízőkből, mert a település ideális közelsége miatt, mi töltjük itt a legtöbb vendégéjszakát. A turisták a széles (és szükség szerint hóágyúzott) pályákon kívül is egyre jobban kezdik felfedezni a helyi sört is.
Muzeális érték
A muraui sörről 1495-ből származik az első írásos emlék, de virágkora csak 1910-ben kezdődött, amikor a 3-4 fontosabb helyi sörfőzde szövetkezetbe tömörült. Azóta sok idő telt el, és minden eddiginél nagyobb lett a multik szorítása, de a nulla szénmonoxid-kibocsájtás mellett előállított évi 250-300 hektoliter sörből származó bevétel lehetővé teszi, hogy 2017 végére egy olyan modern gyárba költözzön a termelés, ahol a vendégek maguk is kipróbálhatják a sörfőzést. Addig is a látvánnyal kell beérnie annak, aki a sörfőzés tradícióira kíváncsi. A múzeumban a belépőjegyünk fejében kapunk ugyan egy pohár sörre beváltható utalványt, de ha tényleg végig szeretnénk kóstolni egy sörsort, akkor jobban járunk a Muraer Gasthoffal. A 300 éve működő fogadót 1976 óta Adolf Lercher üzemelteti, aki maga is a sörgyárban dolgozott, és mindent tud a Murauer sörről. Sőt, megfelelő ételekkel is tudja párosítani a poharakat: a ricottás sütőtökkrém leveshez egy lagert, a halhoz egy pilst, a csokoládés desszerthez pedig egy pohár fekete sört kaptunk.
Csak szépen sorjában
De az ételek sora jöhetett volna reggelig is, annyira termékeny a sörgyár termékfejlesztési divíziója, amelyet úgy tűnik, nem csak a marketingesek irányítanak. Tényleg jó sörök kerülnek ki az üzemből, a máig legnépszerűbb típust, a Märzent 1994-ben Ausztria legjobb sörének választották. Érthető a rajongás a malátás és enyhén kesernyésen komlós íz harmónia, valamint a jellegzetes aranysárga szín iránt, de a mi kedvenc Murauer sörünk a fekete Bock Beat lett, ami sajnos csak a karácsonyi időszakban kerül a boltok polcára és a kocsmák csapjára. Ez az erős (7,3% alk.), testes, mégis könnyen iható bock azoknak a söröknek a leszármazottja, amiket a böjt alatt főztek erősre a kolostorokban, mert a szerzetesek egy tápláló sörrel könnyebben át tudták vészelni a hosszú böjtöt. Az 5,1 %-os alkoholtartalmú Murauer Black Hill friss malátaillata elegáns párost alkot a sör savanykás ízével. A Pils a gyár könnyű söre, amely valóban frissítő, finom kesernyéssége miatt aperitifként is felszolgálható.
A Weissbier nemcsak azzal okozta a legnagyobb meglepetést, hogy bebizonyította, a fehér sör is lehet divatos és elegáns, hanem azzal is, hogy egyáltalán volt. Ugyanis csak 2011-ben érkezett a gyárba az a sörmester, akinek köszönhetően ma már van búzasör a Murauer kínálatában. Ez ugyanis nem egy jellegzetes stájer típus. Murau évszázados sörfőzési hagyományainak és az új eljárásnak egy kivételes gyümölcsös, fanyar ízű búzasör lett az eredménye, amiben karakteresen van jelen a kesernyés komló. Nem érdemes túlhűteni, mert az olyan finom jegyeket, mint a szegfűszeg, a 8-10 Celsius-fokos Weissbierből lehet kiérezni.
Murauer egyébként minden söntésben fogyasztható errefelé, sőt, ferde szemmel néznek a csaposok arra, aki megkérdezi, akad-e másik márka a pultban. A sértett vendéglátó szíve persze rögtön meglágyul, ha az idegen cirbolyapálinkát rendel, mert az erősen változó minőségű párlatra a helyiek talán még a sörüknél is büszkébbek.
Mit érdemes még megízlelni a környéken?
A cirbolyából készült bármit mindenképpen, de csak egyszer. Nem síkvidéki embernek való ez az íz világ. Minek is erőltetnénk, amikor a Mura-menti szívélyes vendéglátók annyi helyi finomsággal tudnak szolgálni. A stájer sajt, a világbajnok mézeskalács (Lebkuchen) vagy bármelyik vadspecialitás ajánlott ínyencség. Ha kora tavasszal jár erre az ember, akkor érdemes ellátogatni Ausztria legnagyobb téli grillfesztiváljára, amelyen nemcsak enni, de grillezni is lehet. A Planai és Hochwurzen hegyeken rendezett kulináris dzsemborira a belépő 89 euróba kerül. Nagy élmény belépni Ausztria legnagyobb eceteshordókkal teli pincéjébe. Alois Gölles ecetmanufaktúrája 30 éve állítja elő a tökéletes gyümölcspárlatokat és eceteket Stang bei Riegsburg településen. Itt bőven szerezhetünk be vásárfiát az otthon maradtaknak, és magunknak sem lesz gond választani, miután részt vettünk az ecetkóstoló programon.
Hogyan kóstoljunk sört?
1., Mindig a következő sorrendben haladjunk: lager, pils, barna
2., Ne tartsuk fény elé, mint a bort, mert nem az igazi színét fogjuk látni. Márpedig a hab és az állag mellett a szín mesél a legtöbbet a sörünkről.
3., Írjunk le óvatos köröket a pohárral, mert az örvénylés megmutatja, mennyire masszív a habunk, illetve aromákat szabadít fel.
4., Szagoljunk bele, és próbáljuk a levegőt a szájunkon is beszívni. A szájon és orron át beáramló aromák együttesen adják az illatélményt.
5., Kortyoljunk bele, és hagyjuk, hogy szétáramoljon a szájban. Várjunk kicsit, hogy az ízlelőbimbók megtalálják az édes, sós, savas, kesernyés ízeket, érezzük a buborékok nagyságát. A száj hőjétől jobban érezhetővé válnak a stílusjegyek.
Sörmúzeum Murau
Raffaltplatz 19-23
+43(0)3532/3266-9
Nyitva májusban, júniusban és októberben péntekenként 14-18 óráig, illetve júliusban, augusztusban és szeptemberben szerdánként és péntekenként 14-18 óráig
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra