Aki már unja a „kreatívan újragondolt” magyar fogásokat, és inkább úgy enne egy velős csontot, mint otthon a konyhaasztalnál, annak van egy jó hírünk: a Dob utca sarkán megnyitott Puli és Juhász pontosan azt adja, amit ígér. Hagyományt, melegséget, házias ízeket, egy kis csárda-hangulatot – és mindezt egy szokatlanul igényes, mégis oldott környezetben.

Csontvelővel nyitottunk – és már akkor tudtuk, hogy jó helyen vagyunk

Az étkezést velős csonttal indítottuk, amit házi kenyérrel és savanyított lila hagymával hoztak ki – a tálalás olyan szép volt, hogy nem álltuk meg fotó nélkül. A csont hosszában kettévágva, benne a remegős velő, amit csak ki kell kanalazni a pirítósra. A textúra és az íz is tökéletes volt – kicsit füstös, sós, zsíros, de nem túl nehéz. A savanyított hagymafrissességet és kellemes savasságot hozott a falatokba, így az előétel nemcsak szép, de ízében is jól kiegyensúlyozott volt. Hibátlan nyitány.

Szarvaspörkölt, mint vidéken – csak épp nem a nagymama főzte, hanem profik

A főételünk a szarvaspörkölt dödöllével és kovászos uborkával volt, ami egészen meglepő módon nem „éttermesített”, hanem tényleg vidéki nagyi-konyha hangulatát idézte. A hús vajpuha, omlós, ízletes, semmi száraz vagy rágós rész – a fűszerezés pedig pont eltalálva: karakteres, de nem nyom el semmit. A dödölle nagy örömünkre nem volt túllágy vagy „műköret”, hanem rendesen átpirított, tartalmas darab. A kovászos uborka pedig valóságos felüdülés volt a húsos, szaftos fogás mellett – hideg, roppanós, savas, ahogy kell.

Mákos guba, de nem akárhonnan

Az élmény megkoronázásaként egy mákos gubával zártuk a vacsorát. Külön szeretnénk kiemelni, hogy a gubához használt kifli a Dobay Cukrászdából származik – ez a tulajdonos, Semsei Rudolf feleségének a vállalkozása, és ez az apró részlet is sokat elmond a hozzáállásukról. Az édesség pont annyira volt édes, amennyire kellett, a vaníliasodó selymesen ölelte körbe a mákos kiflikarikákat. Nem nehéz, nem száraz – hanem éppen az a nosztalgikus, házi desszert, ami után csak annyit mond az ember: „Ez még jöhetett volna.”

A belső tér: csárdahangulat újratöltve

A dizájnért Oláh Nikolett és Felhő Anita felelt – és őszintén szólva, meg is érdemlik a tapsot. Nem tolakodó, nem giccses, mégis minden apró részlet a vidéki hangulatot hozza. Paprikafüzérek, hímzett terítők, bögregyűjtemény a falon, de mindez modern, letisztult stílusban. Az atmoszféra barátságos, a zene hangulatos – esténként élő muzsika is várja a vendégeket. Mi korábban érkeztünk, így háttérzenében volt részünk, de az is tökéletesen illett a hely szelleméhez.

Magyar gasztronómia – szívvel-lélekkel, elérhető áron

A Puli és Juhász nem akar többnek látszani, mint ami: egy modern, szerethető csárda a belváros közepén. Az alapanyagok hazai termelőktől jönnek, a receptek nem fúziós kísérletek, hanem ismerősen magyarosak. Nincs túltolva semmi, nincsenek túlárazott „újragondolt” fogások – helyette minőségi, otthonos ételek, amit mi is bármikor szívesen újrakóstolnánk. És ez talán a legfontosabb: itt nem csak a turistáknak akarnak tetszeni. Ez a hely a magyar vendégekről is szól – azoknak, akik szeretik az ízeket, az emlékeket, és értékelik, ha egy csárda nem csak a nevében magyar.

web: Puli és Juhász

Cím: Budapest, Dob u. 19, 1074

Nyitvatartás: minden nap 12:00–23:00

Ajánlott foglalás: Puli és Juhász