Huszár Krisztián vitathatatlanul az ország egyik legizgalmasabb és legkreatívabb séfje, lassan bármit tesz, a fél város a lábai előtt hever, joggal. A tavalyi nagy dobása – ázsiai útját követően – a Beszálló volt, amely tökélyre fejlesztette a laza, fúziós bisztró fogalmát. Már akkor tudtuk, hogy az igazi nagy dobása várat magára. A Fáma a budai oldalt erősíti, ahol fine dining kategóriában mutatja meg egyedi stílusát.
A tesztüzem tesztje
A nyitás utáni első héten, azaz bőven a tesztüzem alatt jártam ott, ám sem kiszolgálásban, sem az életek minőségén nem volt nyoma a káosz, vagy az átgondolatlanság legapróbb szikrájának sem. A weboldalon található foglalás menü tökéletesen működik, a Facebookos privát üzenetre pedig szinte azonnal válaszoltak. Be kell, hogy valljam, már akkor levettek a lábamról, amikor beléptem a helyre. A desing hozza azt a lazaságot, amit a bemutatkozásukban ígértek, mégis tökéletesen ötvözi a kifinomultságot az otthonosság érzésével. Egyszerűen minden részlet a helyén van, szívesen olvasgatnék itt, akár órákon át.
Izgalmas meglepetések
A menü annak ellenére, hogy nem túl terjedelmes, így is okozott fejtörést, ugyanis mindegyik fogásban volt valami izgalmasnak ígérkező. A négyfogásos vacsora mellett döntöttünk, ami úgy, hogy kifejezetten éhesen érkeztünk, szinte még sok is volt. Persze nem bántuk meg, mert kár lett volna bármelyik ételt kihagyni. Az előételek között két olyan is akadt, aminek ha meglátom egy étlapon, soha nem tudok ellenállni: Szent Jakab kagyló és rámen. Az előbbi ráadásul sashimiként, azaz nyersen érkezett, bár kapott egy enyhe, paradicsomvízzel felturbózott marinádot.
A rámen pedig a klasszikus tészta helyett gyoza gnoccival és igazi testes, szójás alappal érkezett, amely annyira intenzív volt, hogy az illata akkor is körbelengett mindent, amikor két asztallal arrébb szolgálták fel.
A főételként kért akasztói ponty mangóval és padlizsánnal szintén hibátlan volt, minden benne volt, aminek kellett, a viszonylag kevéssé népszerű hal pedig a faszenes grillen olyan magasságokba jutott, hogy receptre kellene felírni mindenkinek, aki azt mondja megáról, hogy nem szereti az édesvízi halakat.
Határozottan nem vagyok édesszájú, így az izgatottságom a főétel után általában meg is csappan, ám ebben az esetben kár volt, mert az egész vacsora talán legelképesztőbb fogása a sült rizs volt. Bár a természetes fények ekkorra elfogytak és fotó nem hozza vissza a valóságot, életem egyik legszebb desszertje volt, tulajdonképpen egy korallzátony szépségű installációt kaptunk, ami néhány pillanatra újra gyereket csinált belőlem.
A Beszálló és Fáma párosa egy nyilvánvalóan jól megkomponált kettős, jól hozza a Pest és Buda, a „food bar” és a fine dining kontrasztjait, azonban mindkettőben közös Huszár Krisztián jól felismerhető egyedi karaktere. Míg az előző olyan tökösen bánik az ízekkel, hogy az valószínűleg némiképp megosztóbb, a Fámában inkább a tökéletes harmónia és kifinomultság a meghatározó. A legkevésbé sem gondolom, hogy választani kellene a kettő között, a magam részéről ezzel kerek egésznek érzem a képet.
Háromtól hat fogásos menük között válogathatunk, melyek 9 500 és 18 000 forint között mozognak, ami nyilvánvalóan nem kevés, ám ezért az élményért nem sok, főleg, hogy számos apróbb meglepetés is kiegészíti ezeket. Az itallapon a legizgalmasabbak a koktélok, melyek mindegyikére van egy-egy saját alternatívája a helynek. Minderre 11% felszolgálási díjat számítanak fel.
Javasolnám, és nem csak a Fámának, viszont velük kapcsolatosan merült fel, hogy már asztalfoglaláskor kérdezzenek rá az esetleges ételalergiára. Sajnos itthon még nem annyira bevett szokás, hogy ezt előre megkérdeznék- Costes és Borkonyha volt eddig kivétel- így elég kellemetlen helyzet is kialakulhat, ha a feledékeny korgógyomrú erről megfeledkezik és a fogással szembesülve nem szeretne újat kérni (városi legendák végett sem). Marad, hogy csak gyönyörködik addig, míg más bepuszilja az ő desszertjét is 🙂