keresés

Félresikerült fricska

Ha jó híre megy egy vidéki étteremnek, a gasztronómiáért rajongó ember igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy úgy tehessen, mintha valami dolga lenne arrafelé. Így, amikor a család állatkertbe akart menni, rögtön bedobtam Veszprémet, hogy végre kipróbálhassam a Fricskát, amit már több Balatonra járó ismerős ajánlott. Állati jó A világszínvonalú kifutókhoz és medencékhez képest az állatkert

A KNRDY titkos fegyvere

Ha nemes és prémium húsokról van szó, akkor nagyjából az elsők között emlegetik a KNRDY-t, egyébként joggal. Ha pedig prémium vörösborokat szeretnénk látni legalább nyomtatásban, és elképzelni, hogy ezek itt vannak kézközelben, akkor szintén érdemes betérni. Ennyi vörös nagyágyú világnagyság egy helyen nincs máshol Magyarországon, az biztos, ami persze szoros összefüggésben van az itt felkínált

Sziget 2017 – Két evőbajnok beszámolója

A 25. Sziget igazi világsztárokkal, hatalmas bulikkal és elképesztő hangulattal várja a látogatókat egy teljes héten át. Azonban Pink két slágere közt az evés-ivásra is gondolnunk kell, hogy kellő energiával töltsük fel magunkat a hajnalig tartó bulizásra. Lássuk két szerzőnk, Laczó Lilla És Csapody Bence személyes kedvenceit! Lilla Ugyan a fesztiválok inkább a “junk foodok”

Egy letűnt kor ízei – Pierre a Náncsi néniben járt

És én még azt hittem, hogy a megalvadt kádári gasztronómiai struktúrák már csak egyesek lázálmában léteznek. Hát, szó sincs róla, élnek és virulnak, sőt pezsegnek, most csak igazán. Amit Kádár adhatott Ennek a korszaknak meg vannak az emblematikus ételei, az alumíniumtálcás önkiszolgálók vagy a napközi menzája, a kertvendéglők, sörözők, éttermek közel azonos kínálattal működtek. Nem

Tányérhús 7000-ért? Pierre megette a Centrál Kávéházban

Hát legalább egy szép fehér ropogós textil kendőt, akár szalvétát megérdemeltem volna a nyakamba, ha már Krúdy-idézetet tolnak a képembe, egy olyan túlkeményítettet, túlméretezettet, amiből az ember frissen borotvált álla alig kandikál ki, dörzsöli is, de cserébe a ruházat érintetlen marad, folt nem eshet se a mellényen, se a pantallón. Mert a két háború közötti

Hölgy vörös cipellőben – Pierre a pesti Hildában

Ez a második alkalom, hogy a facebook játék nyertesét elviszem egy tesztebédre, most egy 19 éves ifjú leányt vittem magammal. Mint kiderült van valami köze a vendéglátáshoz, és a jövőjét is ebben a szakmában tervezi eltölteni. Nem rossz koncepció, ha egy étterem szakosodik, vagyis egy bizonyos nyersanyag többféle változatát tartja étlapon. Főleg, ha az a

Az Egyetem tér lovagjai – 3 helyes beugró körkép

Az Egyetem tér egyike a főváros rejtett kincseinek, a forgalmas körutak között megbújó hangulatos és csendes kis sziget, éppen emiatt nem csak az ELTÉ-s joghallgatók kedvelt helye a környék. Az éttermi választék pedig nemcsak bőséges, hanem egyenesen zavarba ejtő. A megszokottabb ízek mellett találunk néhány igazi különlegességet is, íme, három izgalmas tipp, melyeket érdemes kipróbálni.

Elveszett legendák nyomában – Pierre az Elysée Bistro & Kávéházban

Az sosem baj, ha egy aránylag újnak mondható vendéglátó ipari egységről kiderül, hogy van előtörténete, legalább van mire hivatkozni. De csínján kell bánni a legendákkal, mert nem igazán könnyű azoknak megfelelni. Az Elysée Bistro & Kávéház nem lehetne jobb helyen, egyrészt a felújított Kossuth téren, a Parlament közelében, a polgári hagyományok kitaposott ösvényén helyezkedik el, másrészt

“A leglelkesebb olasz konyha” – Pierre a debreceni Alt in Ristóban

Arra biztos nem mertem volna fogadást kötni, hogy pont Debrecenben fogok betévedni egy virtigli olasz étkezdébe, pedig így történt. Mit tehet az ember egy tavaszi zimankós napon, amikor már a szél mindent kifújt belőle? Betoppan egy sarki olaszba, ahol percekig homályos szemüveggel tapogatózik, hogy hol is van. Szó szerint ez történt velem. Zöldre festett, sántán

Mediterrán sirató – Pierre a budapesti La Parrillában

Nem vagyok az a megveszekedett formalista, fennhéjázó sznob. De ha betérek egy olyan feldörzsölt szállodai étterembe, mint a La Parrilla, amely már a nevében a parázson készült nagy húsokat, a bódult mediterrán éjszakákat idézi, akkor elvárnám, hogy a betérő vendéget meglepjék egy egyszerű konyhai üdvözlő falattal. Lehetne egy foszlós kenyérdarab, meg egy kis olíva, ha

Huszáros bravúr – Budai Zsani a Fámában járt

Huszár Krisztián vitathatatlanul az ország egyik legizgalmasabb és legkreatívabb séfje, lassan bármit tesz, a fél város a lábai előtt hever, joggal. A tavalyi nagy dobása – ázsiai útját követően – a Beszálló volt, amely tökélyre fejlesztette a laza, fúziós bisztró fogalmát. Már akkor tudtuk, hogy az igazi nagy dobása várat magára. A Fáma a budai

“Reszketeg, olvadós velő” – Pierre a St. Andrea Borbárban

Van az, amikor látszólag minden összejön, de egy váratlan apróságon mégis elcsúszni látszik a dolog. Ez történt velem is a St. Andrea bisztróban járva. Szokták mondani, hogy egy egyszeri, véletlenszerű éttermi látogatás alapján nem lehet megbízható véleményt alkotni az adott étterem teljesítményéről. Egyetértek, bár az az egyszeri alkalom mégis megtörténtnek tekinthető, és amennyire efemernek minősül

“Erőtlen, lomha lé” – Pierre az Urbán Betyárban

Volna egy ötletem a városi betyároknak: mi lett volna, ha mondjuk a töméntelen pénzből, amit belsőépítészetre és parádés néprajzi gyűjteményre költöttek, az összeg töredékét, mondjuk 10%- át hozzáértő kulináris menedzsmentre fordították volna, teszem azt, egy betyáros, ámbátor szakmailag kifogástalan séfre. Megérné, mert mi végre egy látványos városiba öltöztetett csárda, ha az alagsori pompás néprajzi gyűjtemény

Üres a fészek! – Pierre étteremtesztje a Fiókában

Nem néztem utána, mi volt azelőtt az az épület, amelyben a Fióka étterem működik, lehetett volna a villamossínváltó épülete, ahol meghúzta magát, vagy a villamos végállomáshoz tartozó melegedő akár. Mindenesetre úgy áll ott a Városmajor utca és a Szilágyi Erzsébet fasor sarkán, mint egy mára feledésbe merült világ üde pavilonja, szinte körbetujázzák a villamosok. Az