Nyolcszázmillió ember éhezik a világon. A fejlett, nyugati világ pedig kidobja a megtermelt élelmiszerének 30-50%-át. A kidobott ételek nagy része, persze nem a családi háztartások kis műanyag szemeteseibe kerülnek, hanem az élelmiszerláncok és éttermek hatalmas konténereiben várják a jobb sorsot. Nyugat-Európa szinte minden országában nagy problémát jelent az élelmiszerhulladék.
Szemeteskuka vagy aranybánya?
Csak Dániában, évente hétszázezer tonna élelmiszer landol a kukákban. 2016-ban megtették az egyik fontos lépést ennek visszaszorítására. Megnyitották az első olyan üzletet (wefood), ahol sérült csomagolású, illetve lejárt szavatosságú, de tökéletes minőségű árukat vásárolhatunk, jóval a piaci ár alatt. A másik hatalmas lépést pedig a franciák tették meg. Az áruházak nem dobhatják ki a feleslegessé vált élelmiszert, minden esetben fel kell ajánlaniuk a rászorulóknak. Igény tehát van rá. Nagy népszerűségnek örvend az úgynevezett dumpsterdiving tevékenység (magyarul kukázás) is. Rengetegen szerzik be az aznapi étel alapanyagait az áruházak konténereiből. Dan Barber, a manhattani Blue Hill nevű Michelin-csillagos étterem séfje és vezetője, pedig pop-up éttermet nyitott és szemétből állított össze luxus vacsorát, hogy felhívja a figyelmet az ételpazarlásra.
Otthoni megoldások
Mondhatnánk, hogy persze ezek nagy lépések, de mit tehetünk mi, a mindennapokban? Nagyon is sokat! Először is, ne dobjunk ki ételt. Ez megköveteli, hogy ha nem is mindennap, de hetente többször vásároljunk. A havi egyszeri nagy bevásárlásokról feltétlenül mondjunk le, honnan is tudnánk, hogy mit főzünk két hét múlva? Ezenkívül magunk is elmehetünk – és bár angolul jobban hangzik (dumpsterdiving) – kukázni. Mi megtettük Dániában.
Kukázás dán módra
Kukázni Dániában is illegális, mint, ahogy nálunk, Magyarországon. Ha azonban a kukák az üzlet mellett vannak és nincsenek lelakatolva, nem őrzi senki, akkor körülnézhetünk benne, feltéve, ha rendet is hagyunk magunk után. Tizenhárman vágtunk neki a nagy feladatnak. Jéghideg szél, szemerkélő eső, és vaksötét volt. Először csak néhányan merészkedtünk közel a színes konténerekhez, és valószínűleg mindenkinek ugyanaz a gondolata támadt. Most tényleg kukázunk? Igen! Kesztyűt húztunk és belenyúlt a legmerészebb, de nem ért el semmit. Belehajoltunk mind. Nem volt mese, valakinek be kellett ugrania, hogy megtudjuk, mit eszünk aznap. Néhány perc után, már senkit nem érdekelt, hogy hol lesz koszos, nagyon belelkesültünk. Egyre több kosár került elő az autóból, mi pedig nem győztük megtölteni őket. A végén már azt dobáltunk bele, amit csak értünk és úgy kellett egymást berángatni a kisbuszba, hogy elég legyen már. Alig fértünk el a „megmentett” ételektől.
Királyi lakoma szemétből
Tizenhárman, 4 szupermarket kukáit néztük át (egy kisvárosban) és találtunk 19 kiló krumplit, 10 kiló répát, 8 kiló hagymát, 20 kiló narancsot, 18 kiló almát, 26 kiló banánt, 5 kiló mézet, 1 kiló mazsolát, 2 kiló sós mogyorót, 13 liter tejet, 6 kiló sajtot, 2 liter tejszínt, 17 kiló kenyeret, avokádót, szőlőt, dinnyét, uborkát, paradicsomot, paprikát, vajat, citromot és rengeteg virágot, amikkel az asztalokat díszítettük. Mindent, amit magunkkal hoztunk, többször átmostunk, beáztattunk, és volt, amit végül mi is kidobtunk. Ezzel együtt, hihetetlen mennyiségű élelmiszert mentettünk meg. Megmosva, szelektálva, nem is gondolnánk honnan jött. Másnap nyolcvan főre főztünk három fogásos vacsorát a “szemétből”, és jelentem, mindenki életben van. Az első fogás zöldségleves és pirítós volt. Főfogásnak rengetegféle pizzát készítettünk, és mivel lisztet nem találtunk, a tészta maga is zöldségekből állt. A desszert pedig almás pite, kenyér puding, gyümölcssaláta, fagylalt és gyümölcslé volt.
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra