Vettünk négy európai várost, ahová könnyedén eljuthat a magyar utazó vonattal, repülővel, kocsival. Keletre és Nyugatra egyaránt, ahogy egy átlagos közvélemény-kutatásból is kijönne. És vettünk egy teljesen hétköznapi utazót, aki talán 1-2 vendéglőt betervez, de emellett kíváncsi a piacra, egy jó pékségre, egy hangulatos kávéházra vagy egy kiváló sörre. Szeret olcsóbban is találni jó minőséget, de emlékezetessé téve az utat, szívesen kipróbálna egy vendéglőt is. Ugye, hogy ismerős? Szerzőink föltérképezték a lehetőségeket és kalauzukkal bátran nekivághatunk Bécsnek, Varsónak, Genfnek és ezúttal Pozsonynak.
Sörök és más
Rendes közép-európai ember Prágába jár sörözni, de azért ne essen kétségbe az a magyar sörissza sem, akinek csak Pozsonyig szól a vasúti menetjegye. Egyfelől lehet itt „műprágázni” is, vagyis Pozsonyban megtalálni a prágai ízeket és hangulatokat – erre legjobb helyszín a Vigadó melletti söröző, a Prazdroj (Mostová 8.), ahol ugyanazt a 12-es pilsenit ihatjuk, mintha csak a prágai Arany Tigrisben szórakoznánk. Az ételkínálat is hasonló, rendelhetünk például hermelínt a sörünkhöz. Ide nem érdemes villámlátogatást szervezni, ha egyszer szájunkhoz emeljük a korsót, biztos, hogy zárásig maradunk. Másfelől – bár a szlovák söröket a szakértők nem említik egy lapon a cseh sörökkel, azért mi tudunk ajánlani megfelelő szlovák sörözőt.
Emeletes megoldás
A belvárosi Bratislavský Meštiansky Pivovar (Drevená 8.) egy négyemeletes vendéglő, többször megfordultunk már itt, szabad asztalra általában várni kell, de az ételek és italok minősége mindig kiváló. A csapolt sörök a saját sörfőzdéjükből valók: friss és habos 12-es Bratislavský Ležiak (lager sör) és 12-es Bratislavský Bubák (barna sör) várja itt a szomjas, fáradt vándort. És jól megpakolt tányérok. Disznótoros, „liptói gnocchi” káposztával, paprikás sertésmáj hagymával, halak (fogas és pisztráng), sörös marhagulyás, bryndzové halušky, tormás káposztasaláta, borjúbécsi, KVZ (knedlovepřozelo – sertésszelet párolt káposztával, knédlivel), sült kacsa, libamáj, Rib Eye Steak, ropogósra sült malaccsülök zöldfűszeres knédlivel, párolt káposztával és lokšával (szlovák specialitás, tulajdonképpen krumplispalacsinta). Nem bömböl slágerrádió, kellemes kocsmazaj tölti be a termeket, a hangulat óriási, és öröm nézni, ahogy a turisták boldogan szelfiznek literes korsókkal és jókora csülkökkel. Pozsonyi kötelező.
UFO Pozsony felett
Aki a szlovák fővárosban a fine dining minőséget keresi, annak érdemes magasra tenni a lécet. Nagyon magasra. Legalább 85 méterre. Itt lebeg ugyanis a város (egészen pontosan a Duna és a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja) fölött az UFO, a repülő csészealj formájú vendéglő. A felhők között, hihetetlen kilátással, elegáns belső térben egy magyar séf, Kiss Péter fúziós konyhájának fogásait kóstolhatjuk meg (de valljuk be, csillagászati árakon). Az UFO konyhája az ázsiai ízeket házasítja az európai kulináriával. Mondunk példákat: gyömbéres, római köményes répa-velouté; grillezett tigrisrák articsókapürével; kakas-consommé citromfűvel, rizstésztával, shitake gombával, tengeri hínárral; kacsamell thai vörös curry szósszal, jázminrizzsel; tandoori marinádban sült ördöghal vadrizssel, okrával; jéghideg csokoládé gyömbéres vaníliamártással, szilvachutneyval.
Édes élet a Monarchiában
Akik a régi monarchiás hangulatokat keresik, a 19. század végének, a 20. század elejének művész-bohém, kávéházas, édesélet Pozsonyát, azok számára több helyet is tudunk ajánlani. A legendás Kaffee Mayert (Hlavné námestie 4) 1873-ban alapították, igaz, a második világháború után nem fogadott vendégeket, de 1993-ban újra nyitott. Itt megkóstolhatjuk szinte az egész Monarchia desszertkínálatát: a csokoládés, tejszínes, marcipános Mayer-szeletet, a pozsonyi kiflit, a bécsi Sachert vagy a pesti Esterházy-tortát.
És ha már Monarchia-hangulat: személyes kedvencünk (ahol már az üzletvezető és a pincér úr is megismer minket, és jó ismerősként köszönt) a híres Štefánka kávéház, a Magyar Intézettel szemben, az Elnöki palota (Grassalkovich kastély) mellett (Palisády 59.). A szerkesztő nyomatékosan megkért minket, írásainkban ne használjuk a „pompás” kifejezést, de ezúttal nem teljesíthetjük kívánságát, mert a Štefánka belső tere igenis pompás: ezüstök, vázák, faliórák, régi bútorok, szőnyegek, gyertyatartók, szobrok, festmények, szecessziós díszek. Egykor itt cigányprímások húzták hajnalig, művészek, hírlapírók, bohémek törzshelye volt. A kávéház bérlője, a Hackenberger család a századfordulón felkérte Rudolf trónörökös özvegyét, Stefánia hercegnőt, hogy felvehesse nevét. Így lett eredetileg Café Stefánia. Ha pozsonyi reggeli, akkor csakis a Štefánka, és a forró kávé után (ha szerencsénk van, herendi csészében kapjuk) jöhet a roppanós, ízes, szaftos szepesi virsli.
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra