Dolgozott Lyonban Joël Robuchon és Nicolas Le Bec keze alatt, ahogy Pethő Balázst és Jahni Lászlót is azok közé sorolja, akiktől sokat tanulhatott étteremben. Főzött Londonban és Párizsban. Csak ezek után jött a Konyhafőnök zsűrije, majd az első könyv. Ez utóbbinál időzünk most el.
Lótuszgyökér vagy csirkepöri?
Bernáth József esetében bátran használható a sztárséf kifejezés, és hát akárhogy is nézzük, az ember más elvárásokkal áll egy szakácskönyvhöz, ha egy szakmailag ennyire elismert és sokoldalú szerző jegyzi. Őrülten különleges recepteket vizionál, argentin marhamiriggyel, élő polippal és lótuszgyökérrel, amik természetesen nem csak beszerezhetetlenek az egyszerű földi halandó számára, de körülbelül megfizethetetlenek is.
Ha a fenti elvárásokkal futunk neki a könyvnek, akkor egyértelműen csalódást fog okozni. A séf ugyanis zömében olyan roppant egyszerű, magyaros fogások receptjeit mutatja be mint a csirkepörkölt, a lecsó vagy a túrós csusza. Igen, jól olvasták, a túrós csuszáé. Ugyanis bármilyen hihetetlen, a legegyszerűbb étel is finommá tehető ha megfelelő módon és jó minőségű alapanyagokból készítik el, ahogy ugyanezen gondolat reverzének köszönhetően válhat élvezhetetlenné. Hogy a túrós csuszánál maradjunk: sokat dob rajta ha frissen gyúrt tésztával tálaljuk, amihez természetesen megtaláljuk a receptet a könyvben.
Képekkel mondom el
Érdekessége a könyvnek, hogy a fentebb említett bemutatás szó ez esetben szó szerint értendő. A mai főzni szerető olvasó számára már egyértelmű, hogy egy szakácskönyv esztétikai élményt is nyújt a receptek mellett. Bernáth könyve maximálisan kielégíti ezt a fajta elvárást, de a viszonylag bevettnek vehető életképek helyett az ételkészítés fázisainak bemutatására használja a képeknek szánt helyet, no és persze a kész ételfotóknak. Bernáth elképzelése szerint a minőségi módon elkészített fogásnak szerves része a tálalás, amire látható módon nagy hangsúlyt helyez.
Mindezeknek köszönhetően a könyv tökéletes vezető tud lenni azoknak, akik éppen szerelmüket bűvölnék el életük első csirkepörköltjével, miközben a tapasztalt szakácsoknak is lehetőséget kínál a technikai fejlődésre. A kezdő szakácsoknak további jó hír, hogy elképesztő vastagságú papírra nyomták a könyvet, úgy hogy akár vajas kézzel, háromszor is visszalapozhatnak a recepthez segítségért, nem kell attól tartaniuk, hogy szétolvad az oldal a nedvességtől vagy a zsírtól.
Különleges és klasszikus
A recepteket végigolvasva egyértelmű módon rajzolódik ki Bernáth markáns gasztronómiai világképe, ami egy igazán izgalmas életutat sejtet. Épp ezért is fájó, hogy keveset tudunk meg Bernáth szakmai útjának állomásairól és személyéről, holott mint a cím is mutatja (Így főz Bernáth József stílusosan, lezseren) nyilván ez utóbbi adja a könyv alapját. Ugyanakkor ha átugorjuk ezt a hiányt, akkor a kötet segítségével a klasszikus magyar fogások mesterévé válhatunk, emellett pár különlegesség elkészítését is elsajátíthatjuk.
Így főz Bernáth József stílusosan, lezseren, Kossuth Kiadó, 200 oldal, 4990 Ft
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra