Kedves GastroGuide Olvasó!

Új rovatot indítunk havi rendszerességgel, melyet vendégírónk, Vic Guestelli jegyez majd. Talán magad is kitaláltad, hogy ez nem a valódi, hanem írói álneve szerzőnknek, aki azért burkolózik az ismeretlenségbe, hogy valóban szabadon, megkötések nélkül, és azt írhassa, amit egy „átlag vendég” tapasztal, kivételezés nélkül, amikor betér egy helyre. Nos, azért ha a személyét nem is fedjük fel írónknak, azért némiképp mégis csak bemutatnánk. A névválasztás nem véletlen. Írónk lehetne éppenséggel Vic, mint Victor, vagy Victoria is esetleg, de mind a neme, mind az életkora mellékes, sokkal inkább fontos az, amit, és ahogy ír. Guestellit fiatal kora óta nemzetközi környezet veszi körül, bár tősgyökeres budai. Tanult Londonban és az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb elit magánegyetemén. Több diplomát szerzett, többek között média szakon, bár újságíróként sosem dolgozott. Munkája során is bejárta a világot, nem csupán turistaként; jól ismeri Franciaországot, élt Dubaiban és Olaszország megszállottja (amit a névvlasztása is némiképp tükröz). Valódi gasztro kozmopolita! Szereti kiszívni az élet velejét, igazából, annak is a legjavát. Életfilozófiája, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy középszerűen éljük, ezért nyitott, kísérletező és kíváncsi. Szenvedélye az utazás és a gasztronómia, bár bevallása szerint főzni nem tud… azaz ha mégis főz, akkor mérnöki pontossággal végrehajtja a recept utasításait, de inkább hagyja a profikra az ételkészítést.

Egy igazi csillagtúrázó. Na persze nem a klasszikus értelemben, ő inkább a Michelin csillagokat vadássza, bár itt a GastroGuide-ban nemcsak fine diningról esik majd szó, hanem bármiről, amit ő szóra méltat.  Egy korábbi Agent Provocateur Valentin napi kampány szlogenje is lehetne épp írónk mottója: „Make Love, Not Dinner”; írónk nem „szakmabeli”, nem fog konyhatechnikai eszmefuttatásokba bocsátkozni, sokkal inkább a végeredményre, az összhatásra és a vendégélményre koncentrál majd. Magát inkább vallja „műkedvelő” gasztrokritikusnak, mint „műértőnek”, bár van némi rálátása a gasztronómiára a másik oldalról is, hiszen maga is étteremtulajdonos volt. Írónknak nemcsak az ételek és az éttermek a passziója, hanem az italok is. Talán közrejátszik a családi örökség is, nagyapja szőlő- és bortermeléssel foglalkozott és a család egyik ága a mai napig kiterjedt szőlőbirtokokkal rendelkezik. Szereti a stílusos dolgokat, mely megmutatkozik a viselkedésében, az öltözködésében, és persze az írásainak hangvételében is; szereti a művészetet, az építészetet, a filmeket és a zenét, ezért nem csoda, ha írásaiban olykor megjelennek az ezekről a területkről hozott párhuzamok, hasonlatok, vagy példák. Korábban magyarországi expatok számára – inkább kedvtelésből – szervezett úgynevezett „secret dinner club”-ot melynek inkább a közösségformálás, az együtt megélt élmény, és a budapesti éttermek közös felfedezése volt a célja, mint a véleményformálás. Persze már akkoriban is volt véleménye, de megtartotta magának. Mi most arra kértük, hogy ossza meg velünk és az olvasóinkkal. A kritika egy szubjektív, érzelmeket is kifejező műfaj, mi azt ígértük szabad kezet kap, nem szólunk bele miről, vagy kiről ír. Nincsenek megkötéseink, vagy tabuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk minden esetben egyetért írónk véleményével, nézeteivel, de bízunk szerzőnk felkészültségében, lényeglátásában, jó ízlésében és értékrendjében. Lehet őt szeretni, vagy épp utálni, egy biztos, nem hagy maga után közömbösséget, és talán ez is a lényege ennek az igen magányos műfajnak, amit Guestelli képvisel majd itt nálunk a GastroGuide-ban.

Szerkesztőségünk szívesen veszi, ha olvasóink ajánlanak figyelemre méltó helyeket, akár pro vagy kontra, pár mondattal kiemelve a hely erősségeit, vagy épp gyengéit. Nem ígérjük, hogy minden esetben írás is születik mindegyik helyről kritikusunk tollából, de ígérjük minden ajánlást továbbítunk felé.

email: hello@gastroguide.hu