A városszerte egymást érő pubok, éttermek, bisztrók, bárok, brunchozók sokasága mellett ki akarna a XlV.-kerületig vándorolni egy kis tésztáért? Magát vérbeli olasznak vagy valódi nápolyinak tituláló, dolce vita életérzést hirdető trattoriák sokasága csábítja a pasztára vágyó vendégeket egész Budapesten, mégis megéri kiautózni Rákoskeresztúrra, mert az Asta Pasta MÁS. Olaszos-ázsiai-magyaros.

A tésztabár forgalmas főút mentén talált helyet magának, figyelni kell, nehogy elsuhanjunk diszkréten dizájnos portálja mellett. A belső tere nem nagy, a médiában megjelent leírások, fotók alapján nagyobbra számítottam. Belépve sok élénk szín, ízléses dekoráció fogad a falakon és asztalokon egyaránt, zöldek, virágos motívumok, arany színek dominálnak, nem egy tipikus olasz bisztrócska, igaz, nem is annak hirdeti magát. Anno ételbárnak nevezték az ilyen típusú helyet, ami izgalmas kiugrást jelentett a retro önkiszolgálók és unalmas szocialista éttermek sorából. Itt kínáltak először sonkás-sajtos melegszendvicset és tejes turmixokat, itt randizni óriási menőségnek számított. Persze az Azta Pasta mind hangulatában, mind gasztronómiai minőségében fényévnyire van a régi ételbároktól. A pici belső térben a falak mentén húzódó pultok mellett, magas bárszékeken ülnek a vendégek. Egyetlen asztal van bent, szintén magasított bár stílusban és mivel mi jó előre foglaltunk, megkapjuk ezt az előkelő helyet.

Az étlap nem túl hosszú, viszont gyakran változik. A levesek hetente, a főételek és saláták az évszaknak megfelelően cserélődnek. Ott jártunkkor négy különböző levest (tárkonyos pulykaragut, frankfurtit, csicseriborsókrémet, marhahúsos pho-t) és tízféle különböző formájú és ízesítésű, helyben gyártott olasz tésztát kínálnak, plusz egy tipikus thai-t, egy rizottót, három komplett salátát és három édes tésztát. Olaszos: a klasszikus tészták, ázsiai: a pho és a pad thai, magyar: azok az édes nudlik.

A libanoni csicseriborsókrém leves gyönyörű, ízléses tálalásban érkezik, selymes és sűrű, tetején bulgurból, gránátalmából, apró zöldségekből és menta levelekből álló díszítés lebeg, ami, ha elkeverjük, levesbetétként szolgál. A krém tetején szépen húzott chiliolaj csíkok fokozzák az esztétikai élményt. Íze finom, komplex, érződik benne a közel–keleti konyha jellegzetes zamata. Bőséges, szinte jól is lakunk vele, mégsem tudjuk abbahagyni. Elfogy az utolsó kanálig. Következnek a tészták. Durum lisztből, helyben készülnek a legkülönbözőbb klasszikus formák, sőt, rizs és kukoricalisztből gyúrt gluténmenetes változat is kapható. A tészta-szerelem, vallják, legbüszkébbek a valódi burgonyás házi nudlira, melyből sós és édes változta is készül. Carbonara spagettire és tépett sertéshúsos, burgonyás, cheddar sajtos gnocchira (arra a bizonyos büszkeségre) esik a választásunk. Mindkét fogás különleges dizájnos, színes kerámia tálon érkezik, alacsony peremének köszönhetően kényelmesen ehető belőle bármilyen formájú tészta.

A Carbonara spagetti-ahogy a nagykönyvben meg van írva– al dente állagú, a sűrű ragacsos szósz körbefonja, betakarja a tésztát, a mártásból a gancialefalatkák sem hiányoznak, a tészta tetejét pecorino szalagok borítják. Ízre nekem picit sósabb a kellemesnél, ami valószínűleg a bőkezűen használt gancialéból adódik, de ez csak minimálisan csökkenti az étel élvezetét.
A cheddáros burgonyás gnocchi tündöklő narancssárga tésztafészkére a tépett sertéshúsos ragu borít barna köpönyeget, a mártásból haragoszöld jalapenokarikák kandikálnak kifelé és az egész fogás bőségesen szószos.  Ízgazdag, laktató főétel. A fűszeres sertéshúsragu szép összhangban van a cheddarszósszal, a pikáns-csípős-savanykás jalapeno lazítja a tömény ízeket. Hatalmas adag, a felét el is csomagoltatjuk vacsorára. Nagyon szerettünk volna egy édes tésztát is kóstolni, de egyszerűen nem fért belénk. A főételek tapasztalata alapján biztosan vagyunk benne, hogy hasonlóan kiváló minőségben készülnek az édes nudlik is a melléjük kínált vaníliaszósz és baracklekvár pedig a nagymama konyháját idézi, most sajnos csak emlékezetemben. Legközelebb muszáj megkóstolnunk, most nem hagytunk neki helyet. Szombat lévén nagy a pörgés a kis bisztróban, folyamatosan jönnek az előre megrendelt elviteles rendelésekért, betérő vendégek is érkeznek, akik inkább helyben ebédelnének. Ők szívesen várnak, míg megürül egy-egy hely. Érdemes is várni a frissen készülő tésztákra. A pici konyhában nagy a sürgés, száll a tészták gőze, a fiatal szakácsok (e hely stílusához illeszkedő öltözékben) főznek, tálalnak, díszítenek. A vendégek esznek-isznak, majd elégedett sóhaj kíséretében adják át a helyüket az utánuk jövőknek. Mi is lassan (az ár–érték aránnyal elégedetten) fizetünk, mert már várnak a helyünkre. Láthatóan sok visszatérő vendéget ismerősként üdvözölnek a helyiek. A mai forgalmat látva az a meglátásunk, hogy valószínűleg egyre több lesz a messziről idelátogató kíváncsi gasztro fan, mert a minőség híre messzire eljut és elnyeri méltó jutalmát. Cserélődnek a vendégek és –da capo al fine– minden kezdődik elölről a konyhán és a vendégtérben egyaránt.

cím: Rákosi út 83., Budapest

Facebook: Azta Pasta Leves&Tésztabár

fotók: Azta Pasta Leves&Tésztabár

szerző: Falánk Nő