Nyolcadik alkalommal került megrendezésre az Indoor Sörfesztivál, melynek ezúttal a festői szépségű Várkert Bazár adott otthont. A hazai és külföldi sörfőzdék több, mint százféle nedűje mellett egy hatfogásos sörvacsorára is jegyet lehetett váltani, amin természetesen nekünk is ott volt a helyünk!

Annak ellenére, hogy az én szívem sokkal inkább húz a borok felé, izgatottan vártam az Indoor Sörfesztiválon való részvételemet, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy ennyire élvezni fogom. A Várkert Bazár földszinti rendezvénytermének már a bejáratánál megcsapott a komló szaga, ami nem is csoda, hiszen közel 50 kiállító vett részt az eseményen – és ezek csak a sörfőzdék. A folyékony kenyér mellett legnagyobb örömömre volt két, igazi különlegességeket kínáló sajtpult, de képviselte magát a Gemenci Szarvaskolbász és Libatepertő, akiknek az asztala előtt folyamatosan kígyózott a sor, illetve volt még mindenféle kistermelő chutney, chili, hermelin, és ami csak szem-szájnak ingere.

Mivel a sörökkel kapcsolatban igen basic háttértudással rendelkezem, elvittem magammal egy a témában nálam sokkal jártasabb barátomat, Danit, akinek a javaslatára a Permon, 5,8%-os IPL Strata-jával kezdtük az estét. Ez az alsóerjesztésű sörök amerikai beütésű, új képviselője, melyet két hónapig erjesztettek, kellemes keserűsége mellett pedig trópusi gyümölcsaromával dúsítottak. Mindenképp erős kezdésnek bizonyult, mert az est folyamán kóstolt további kb. 15 sörből is ez maradt az egyik kedvencem. Ezt követte a közel 300 éves múlttal rendelkező Csíki sör chilis-gyömbéres söre, ami szintén nagyon ízlett és mint megtudtam aperitivként is gyakran fogyasztják. Ezek után megfordultunk még az Ayinger, a Riegele és Tacet Brawery standjánál, melyek közül nekem az utóbbi, ’Bohém élet’ fantázianevű, körtés-zsályás ízjegyeket hordozó, 6%-os lagere ízlett leginkább.

Ezen a ponton már kezdtem érezni a sör áldásos hatását, soha jobbkor nem kezdődhetett volna a vacsora, melyet Katona Csaba sörtörténész vezetett, egyébként parádés módon. Pont annyira volt szórakoztató, pörgős és informatív, hogy a hozzám hasonló laikusok számára kifejezetten érdekfeszítő legyen, de a kézműves sörök habzó hullámain magabiztosan szörföző Dani számára is tartogasson újdonságot. A hatfogásos vacsora menüsorát a Balaton ihlette, az ételeket pedig tökéletesen kísérte, a hozzájuk felszolgált 6 különböző sör.

Nekünk a Balaton …….

Az első fogás egy újragondolt hekk volt, amihez egy belga búzasört kínáltak. Meglepő módon a sör nagyobb tetszést aratott, mint az étel, olyannyira, hogy a vacsoraa végén repetáztam is volna ebből a búzából, de bánatomra erre nem volt lehetőség. A második fogás volt a kedvencem, több okból is. A magyar tengerhez hűen lehetett rá számítani, hogy a lángos valamilyen módon megjelenik majd, azt viszont nem gondoltam, hogy sörösüvegből folyatják majd rá a fokhagymakrémleves. Ízre hibátlan, a tálalás nagyon eredeti, így ez nálam magasan vitte a pálmát. Egyetlen kritikám – ami egyébként szinte minden felszolgált ételre igaz volt, hogy lehetett volna több fokkal melegebb. A leveshez egy dortmundi világos láger érkezett, ami kiválóan csúszott a sajtos tejfölös lángos mellé.

Meleg előételként bio szürkemarhakolbászt kaptunk lecsókrémmel és kézműves bucival. A kolbász elbírt volna egy határozottabb fűszerezést, a lecsókrém és a vajpuha buci viszont nagyon jól teljesített, hozzá pedig az O’Hara Brewery vörös, karemelles jegyeket hordozó sörét kaptuk. Ezután érkezett egy velős pirítós, savanyított lilahagymával és chilivel. Minden bizonnyal emellett fogyott el leggyorsabban a kísérőként kapott Horizont dupla ipája, ugyanis olyan brutálerős volt a paprika, hogy sokan odáig mentek, hogy még vizet is ittak – bizony. Főételként harcsa nuggets, csöves kukorica és füstölt sajtos édesburgonya került a tányérokra, ami a fokhagymakrémleves után megkapta a második helyezést, a sör pedig… máriám! Az Etyeki Sörmanufaktúra nem kevesebb, mint 14%-os, jamaica-i rumos hordóban érlelt ’English Barlywine’ névre kereszt tétele zseniálisan finomra sikerült, nagyon mély, karakteres íze van, magas alkoholtartalma miatt nem az a „csúszós”, de mégis kellemes. A vacsora lezárásaként mi más kerülhetett volna a tányérokra, mint kakaós palacsinta, amit megfejeltek még egy gombóc vanília fagyival, valamint stílusosan egy darabka balatonszelettel és a balatonszetgyörgyiek meggyes lágerével. Bevallom ettől nem ájultam el, mert elég kemény volt a tészta és ha nem lett volna ott a fagyi, kifejezetten száraz, de mivel amúgy sem vagyok egy desszert-rajongó, így ez nem árnyékolta be a korábbi élményeket.

Az étel összeköt

Ennél sokkal jobban örültem annak, hogy a vacsora alatt összebarátkoztunk a mellettünk ülő, szuperkedves párral, akikkel vígan folytattuk utunkat további felfedezésre váró sörök után. Amúgy többek között ezért is ajánlom mindenkinek a hasonló tematikus esteket, legyen szó ételről, italról, vagy bármilyen workshopról. Sose lehet tudni, hogy kit ismersz meg, milyen barátságok vagy üzleti kapcsolatok kötődhetnek. Itt egyébként meg is ragadnám az alkalmat, hogy a szingli csajok erős figyelmébe ajánljam a jövő évi sörfesztivált, vagy bármilyen azt megelőző sörös eseményt, ugyanis ilyen megbillent férfi- nő arányú eseményen nem is tudom voltam-e már valaha (és végre egyszer nem a női mosdónál volt km-es a sor, ami némi kaján örömmel is szolgált).

Nem maradt ki a kivis sör sem

De kanyarodjunk vissza a sörökhöz, amit immáron négyesben kóstolgattunk. A Pécsi Sörfőzdénél több tételre is megálltunk, ebből kiemelném az óarany színű, felső erjesztésű, szüretlen bajor búzasörüket, ami visszafogottan citrusos, így nyárestékhez tökéletes választás. Valamilyen, utólag megmagyarázhatatlan oknál fogva kipróbáltam a Sümegi Sörfőzde kajszis és a kiwis sörét is, amit nektek viszont nem ajánlok, szerintem borzalmasan rossz volt. A kivisnek már ez a pezsgőtablettára emlékeztető természetellenes zöld színe is elrettentő kellett volna legyen, az íze meg cserébe leginkább egy rossz gumibogyó szörphöz hasonlított. Ezek után a kajszis már egészen iható volt, ennek ellenére az se fogyott el, de hát ízlések és pofonok ugyebár. Kilépőnek a Hübrys egyik tételét kóstoltuk, ami az első olyan sör volt, amivel már volt tapasztalatom, így a kiwis-kajszis őrület után biztosra mehettem.

Összességében tehát fantasztikus esténk volt, azt nem állítom ugyan, hogy a jövőben drasztikusan megnövelem a sörözős estéket a borozósok kárára, de a rendezvény minden percét nagyon élveztem és rengeteg érdekes információval lettem gazdagabb. Aki tehát hozzám hasonlóan nem egy expert, de szeret kísérletezni, annak is abszolút figyelmébe ajánlom, a rajongóknak pedig természetesen jövőre (is) kötelező, hiszen ez tényleg egy két napon át tartó komlóval és malátával folyó kánaán!

Szerző: Bercely Judit 

fotók: Indoor Sörfesztivál hivatalos