Megőrülnek érte az ínyencek – Az ecuadori csoki csodája

A csokoládé-rajongók számára Ecuador az, ami Bordeaux a jó borok szerelmeseinek. Az átlagos tejcsokoládéba leginkább Elefántcsontpartról és Ghánából származó kakaó kerül, de a Csendes-óceán partjától az Andok hegycsúcsaiig elterülő országban termelt cacao de arriba ennél magasabb színvonalat képvisel. Íze testesebb, és gyakran kiegészül különböző trópusi gyümölcsök, magvak, fűszerek vagy virágok aromájával.

Latin-Amerika, mi más?

Guayaquil városától egy órányira fekszik a Hacienda La Danesa, egy 500 hektáros kakaóültetvény, ahova egyre több érdeklődő turista érkezik. A létesítmény 1870 óta működik, amikor a kakaó iránt robbanásszerűen megnövekedő keresletnek köszönhetően létrejött egy új vagyonos társadalmi osztály Guayaquil-ban. A huszadik század elején megjelent a világpiaci konkurencia – leginkább Ghána és Brazília – így az árak csökkenni kezdtek. Ám egy évszázaddal később az ecuadori kakaó népszerűsége ismét az egekben jár: az utóbbi évtizedek során Kína és India is jelentős csokoládé-exportőrré vált, ami a globális kereslet hatalmas mértékű növekedéséhez vezetett. És nem csak az olcsó tömeg-csokoládéról van itt szó (ami egyébként a világ csokitermelésének 85%-át teszi ki), hanem bizony a jó minőségű, magas kakaótartalmú termékekről is. Az ecuadori kakaóbab-termesztés 2007-től 2011-ig 14%-kal nőtt, három éve ez az ország lett Latin-Amerika első számú termelője.

Guayaquil
(Fotó: Flickr // Descubriendo El Mundo)

Kakaóturizmus

Ahogy a La Danesába látogatók leszállnak a tengerparton közlekedő vonatról, egy egészen ismeretlen világba csöppennek. Az ültetvény szokatlan látványt nyújt az európai szemeknek: a fák alacsonyak és egymáshoz közel vannak ültetve, a tetejükön különös pirosas-rózsaszínű levelekből álló koronát viselnek. A termésük nem az ágakról, hanem közvetlenül a törzsről lóg le, amíg még éretlen, addig sápadt zöldes, majd barnás, sárgás árnyalatokban, végül élénk narancssárgán pompázik. A kakaóbab meglepően súlyos, a héja pedig olyan mélyen barázdált, mint egy sütőtöké. Ebben a régióban a kakaóültetvényeket leginkább tradicionális ruhába öltözött lovas farmerek gondozzák, akiket a helyiek montubiosnak neveznek.

Az ide látogatók azt is megnézhetik, hogyan lesz a kakaóbabokból csokoládé. Fából készült tokokban tartják a termést, a trópusi napon kiszárítják, majd megpirítják. Ekkor nyeri el a bab jellegzetes mahagóni barna színét, ami már a csokoládéra emlékeztet. Ezután összezúzzák, így egy olajos masszát kapnak, aminek az íze még mindig keserű, kissé földes és élesztős. Amikor a cukrot hozzáadják, akkor kerül sor az igazi varázslatra: a gazdag ízek felszabadulnak, akár a dzsinn a palackból.

Kakaóbab és -gyümölcs

A csoki új generációja

A cacao de arribát gyakran használják kis mennyiségben a legnépszerűbb, boltokban kapható csokoládékhoz, hogy egy kis plusz ízt adjanak vele nekik. De emellett az étcsoki iránti kereslet is egyre növekedni látszik, különösen Európában. Ezzel párhuzamosan maga a termelőipar is nagy változásokon megy keresztül: hagyományosan a farmerek termelték meg a kakaóbabot és a gyártók állították elő belőle a csokoládét, mára azonban megjelent az ecuadori csokoládékészítők egy új generációja, akik mindkét folyamattal maguk foglalkoznak. Persze nem világméretű cégekről beszélünk, de annál különlegesebb, minőségi csokoládéról. A legtöbb új márka célja eljutni a tengerentúlra, ami egyeseknek, úgy tűnik, már össze is jött. A legsikeresebbek között ott van a Pacari, amely sorra nyeri az európai díjakat, vagy a República del Cacao, amely Latin-Amerika-szerte nagy népszerűségnek örvend, és nemrég szerződést kötött egy francia céggel is. De érdemes lehet megemlíteni José Nicolás Vélez bio-kakaójából készülő csokoládéjának márkáját, a Hoja Verdét is, amely igen jól teljesített az idei Academy of Chocolate Awards díjátadón.

A Hoja Verde üzeme nem a trópusi övezetben helyezkedik el, hanem az Andok területén lévő felföldön, az ország közepén, ahol a hőmérséklet és a páratartalom is alacsony. A csokoládéjukat olyan helyi alapanyagokkal dobják fel, mint például bársonyvirág, karamellizált mogyoró vagy kukorica. A Hoja Verde sosem fog tudni versenybe szállni olyan gyártókkal, mint a Cadbury vagy a Hershey’s, de nem is ez a céljuk. Ők egy remek példa arra, ahogy az ecuadori csokoládénak saját kultúrája kezd kialakulni. És valóban jelentősen megnőtt az ország csokoládéfogyasztása – bár az is igaz, hogy még mindig nagy a különbség, ha összehasonlítjuk az egy személyre jutó fogyasztást pl. Németországgal, ahol ez 9 kg-ot tesz ki egy évben, szemben Ecuador 300 g-jával. Tehát bőven van még hova növekedni, és amíg a minőséget fontosabbnak tartják a mennyiségnél, az Ecuadori csokinak jó esélye van meghódítani a világot.

(Forrás: 1843)

Írjon véleményt