„Jó ételeket akarunk főzni” – Vomberg Frigyes számára elsődleges a csapatmunka
Izzottak a platnik, villantak a kések és egyre nő a feszültség a Séfek séfe konyhájában, hiszen a gasztro–tehetségkutató új fordulójában már egyénileg, és csoportosan is összemérhetik tudásukat a versenyzők. Minőségről, csapatmunkáról és precizitásról beszélgettünk a piros csapat séfjével, Vomberg Frigyessel.
Egy laikus számára akkor jó egy fogás, ha finom. Milyen szempontok alapján ítéli meg az étel minőségét egy igazi séf?
Mi egész más kritériumok szerint értékeljük a tányért, mint a hétköznapi emberek. Számunkra fontos például az íz, a szín, az állag és a harmónia is. Attól még lehet egy étel jó, hogy nekem személy szerint nem ízlik.
Tehát a sült tücsök is lehet jó….
Értem mire céloz, és igen, el lehet jól készíteni, nagyon sok országban szeretik egyébként. Az a tücskös tál az első adásban számomra nagy kihívás volt, de megkóstoltam. Ilyenkor le kell küzdeni az undorunkat, meg kell kóstolnunk és értékelnünk kell a ropogósságát, a színét, a fűszerezését. Keressük az ételben az élményt.
A versenyzőkben mit keresnek?
Én elsősorban csapatépítő vagyok, nem egyéneket nézek, inkább azt figyelem, hogy milyen emberek a jelentkezők. Ha meglátom valakiben a szikrát, amit be tudok lobbantani, akkor már tudom, hogy köztünk a helye.
Ezek szerint a tányérból a szakács személyiségjegyei is kiolvashatók?
Teljes mértékben! A szakács szakmában sokféle készségre van szükség: ki kell találni egy koncepciót, tudni kell kézzel dolgozni, fontos a munkaszervezés, a konyhatechnikai tudás és a precizitás. Ha valamelyik hiányzik, az rögtön érződik az ételen.
A kreativitás is fontos?
A műsorban még nem tudták a versenyzők igazán megmutatni magukat, de minden adásban lesznek olyan feladatok, amelyek megoldásához elengedhetetlen a kreativitás és a fantázia.
És a fegyelmezett és jól szervezett munka…
Teljes mértékben! A konyha valójában egy diktatúra, abban az értelemben, hogy mindennek a helyén kell lennie és mindenkinek tudnia kell, hogy mi a feladata. Ha nincs katonás rend, akkor könnyen eluralkodhat a káosz. Én még ebben nőttem fel, és szerintem a műsorból is kiderül, hogy ezt a vonalat képviselem.
Sok tehetséges versenyző azon bukott el, hogy pánikba esett és nem tudott teljesíteni. Lehet valaki jó séf úgy, hogy nem bírja a stresszt?
Nehéz kérdés ez, mert ebben a szakmában a stresszt addig kell bírni, amíg valaki séf nem lesz. Utána már nem szerepel a mindennapi a la carte -ban, az ő feladata séfként az, hogy kitalálja, megszervezze, végrehajtsa és ellenőrizze a munkát.
A nézők izgulhatnak a csapatokért, a versenyzők tudásra és tapasztalatra tesznek szert a Séfek séfében. Ön miért vállalta el a zsűrizést?
Mindig tanulok valami újat ebben a műsorban, nem csak a csapattagoktól, de saját magamtól is. Sokszor kell váratlan helyzeteket kezelnem, így a problémamegoldó képességem folyamatosan fejlődik. Másrészt, egyik napról a másikra „lepkehálóval összefogdosott” emberekből ütőképes csapatot formálni mindig nagy kihívás.
A pirosak jól szerepeltek az első megmérettetésen, de hétről hétre tovább szűkül a mezőny. Mit vár el a csapatától?
Egyetlen elvárásunk, hogy magunknak megfeleljünk, tehát mindig olyan ételt tálaljunk, amire az eredménytől függetlenül büszkék vagyunk. Akkor is, ha nem kapunk pontot, nekünk úgy kell lejönni a „pástról”, hogy mi mindent megtettünk a győzelemért. Egyszerűen csak jó ételeket akarunk főzni!
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra