„Két számmal arrébb költöztünk és két számmal nagyobbak lettünk” – bisztró étlappal bővült a Ristorante Impasto

Aki a Mester utca környékén él vagy dolgozik, annak bizonyára nem kell bemutatni a Haller és a körút felénél található kis egységet, ahol az isteni pizzák mellett olyan fantasztikusan fagyik készültek, hogy áprilistól októberig állt náluk a sor. A mindössze pár asztalból álló teraszon kívül azonban nem volt lehetőség beülni hozzájuk – mostanáig!

Mivel én a fentebb említett emberek táborát erősítem – vagyis azokét, akik a környéken laknak, mióta ide költöztem naponta akár ötször is elsétáltam a kedves kis egységük mellett. Bár az ázsiai mellett az olasz konyha a legnagyobb kedvencem, ha ételről van szó, bevallom engem a pizza különösebben nem mozgat, a fagylalt meg még annyira sem. Egy szép májusi napon azonban (erre tisztán emlékszem), gondoltam ennyi ember csak nem tévedhet, ha folyton ekkora sor áll a fagyiért, hát csak megkóstolom. Bár hamarabb tettem volna! Nem állítom, hogy ezután naponta fagyiztam itt, de azért időről időre megálltam. Ezt követte a pizza, amit én főleg két pont közti tűzoltásként fogyasztok szelet formájában, ha nincs időm másra. Itt azonban olyan jó volt, hogy lusta szombatokon bizony kibattyogtam érte, hogy otthon egy pohár borral kísérje az aktuális sorozatomat.

A tulajdonos Renato Barile és csapata, már 2015 óta foglalkozik fagylalt -és pizzakészítéssel, de mint mondja nem ő választotta a vendéglátást, hanem fordítva. Mindkét fronton folyamatosan olaszországi kurzusokon képezte magát, hogy vendégei a legjobbat kapják. Hogy ez mennyire jól sikerült, arra mi sem jobb példa, mint hogy túlélték a Covidot és az orosz-ukrán háborúval járó eszelős inflációt is. Mivel azonban a fagylalt szezonális, a terasz zárása után pedig a pizzát is csak elvitelre lehetett kérni, a vendégnyomás” hatására elkezdtek gondolkodni a négyévszakos megoldásban. Ezután nemsokkal pedig megszerezték a két számmal arrébb lévő, néhai pékség üresen árválkodó üzlethelyiségét.

Az egyszerű tésztázótól a bisztró fogásokig

Először egy családias kis tésztázót álmodtak meg, ami 4-5 alapanyagból készült friss pasztát kínál, melyeknek az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Aztán jöttek az újabb és újabb ötletek, így rájöttek, hogy ha valóban fejlődni szeretnének, akkor nem csak konyhatechnológiában, de szaktudásban is előrébb kell lépniük. Ennek köszönhetően találták meg kreatív séfjüket Kiss O’Shea Dánielt, akivel közös ötletelésbe kezdtek. Dániel többször dolgozott Triesztben, így nála aligha találhattak volna megfelelőbb embert a feladatra. Abban a kezdetektől egyetértettek, hogy nem a lasagnával, vagy a carbonárával szeretnének kitűnni a város olasz éttermei közül, így elsősorban olyan klasszikus és tradicionális fogásokban gondolkodtak, melyek kevés helyen, vagy egyáltalán nem kaphatóak. Ilyen például a Trippa alla Romana, mely egy csicseriborsós pacal, mely nem pörkölt, hanem paradicsomos alapon indul, majd csicseriborsót adnak hozzá, végül jó sok pecornióval szórják meg. Az ínyencek számára kihagyhatatlan a bolognai elődje, a Pappardelle al ragú di cinghiale. Ez egy hosszan, lassú tűzön készült vaddisznó-combból készült eszméletlenül telt ízű ragu, erdei vargányagombával bolondítva, természetesen házi tésztával. Az olaszok egyik leghíresebb, ám itthon valamiért kevésbé népszerű étele, az Ossobuco, mely szó szerint azt jelenti, hogy „lyukas csont”. Ez arra utal, hogy hagyományosan lábszárcsontból készül és polentával tálalják, amit az idénynek megfelelően itt sült sütőtökkel tesznek még izgalmasabbá. Nem hiányozhatnak emellett a tengeri ketyerés finomságok sem, aki visszahozná a nyarat, annak nagyon ajánlom a rizottót és a bébi polippal készült salátát.

Nincs kőbe vésett étlap, csak a kiváló minőségű alapanyaghoz ragaszkodnak

Mivel még csak pár hete vannak nyitva, úgy döntöttek a vendégekre bízzák az étlap alakulását. Folyamatosan figyelik a visszajelzéseket és ennek megfelelően döntik majd el, hogy mi marad az állandó étlapon, a kísérletezésnek pedig a szezonális és a séfajánlaton lesz meg a helye. A házi tésztákhoz felhasznált minden alapanyag olasz, magas minőségű tejszínnel dolgoznak, a sajtokat pedig a legjobb gazdaságokból szerzik és amit csak tudnak maguk készítenek. Az étlapjuk egyébként a Dal mare alla montagna 1-elvet követi, ami annyit tesz, hogy a tengertől a hegyekig. Így kaphatott helyet az étlapon például a Tiroli Käsespätzle, mely egy durumlisztből készült, hosszan csöpögtetett nokedli rengeteg sajttal besütve. Az őszi-téli időszakban bizonyára nagy kedvenc lesz a paradicsomos alapú, csülkös lében készült bableves, melyet cserépedényben tálalnak, a tetejére pizzakenyér készül, így tolják be a kemencébe, tehát nem csak finom, de látványos is.

Nápolyi pizza, olasz sör és hangulatos beltér

Szerencsére a bisztró fogásokkal nem kell lemondanunk a jól megszokott pizzáról sem, jelenleg 11-féle nápolyi stílusú pizza készül náluk, melyből peszkateriánusok, vegetáriánusok és a húsimádók is kedvükre válogathatnak. Nekem egy Oro di Napolira esett a választásom, mely paradicsomos alappal, szardellával és vegyes koktélparadicsommal készült. Ha őszinte lehetek ez utóbbit nem véltem felfedezni, én egyféle paradicsommal találkoztam, viszont a szardellával nem spóroltak, a tészta pedig nem lehetne tökéletesebb. Kellemesen sült, a széle könnyű és levegős, amilyennek lennie kell! Aki desszertre vágyik az a tulajdonos által készített híresen jó Tiramisuból, gőzölt csokoládépudingból és egy aszaltgyümölcsös-ricottás édességből szemezhet. A választékuk nem csak étel, de italfronton is bővült, vagyis mostantól alkoholt is lehet náluk fogyasztani. Bár nem férhet kétség az olasz borok páratlanul jó minőségéhez, hiszik, hogy a hazai borok is kiválóan illenek az egyes fogásokhoz. Így kaptak többek között Lenkey Géza pincészetének borai is helyet a borlapon. Aki inkább sörözne, az a jól ismert Peronit kapja majd a poharába, ami egy jó pizzához hibátlan választás.A korábbi egységükhöz képest a beltér is több fokkal látványosabb. Kényelmes ülőhelyek, jól megválasztott színek és szuperhangulatos képek teszik vendégmarasztalóvá az atmoszférát. Ami pedig kifejezetten tetszett, az a kibontott téglafal, amit az egyik oldalon meghagytak a maga „pompájában”, így ad az egész térnek egy kellemesen rusztikus vibe-ot. Hogy építő kritikát is írjak, ami nekem hiányzott, az az olasz zene. A fagylaltpult egy térben van az asztalokkal és elég hangosan zúg, így, ha ment is valami a háttérben, azt teljesen elnyomta a folyamatos búgás, ami számomra elég zavaró volt. Azonban ez egy kényszermegoldás volt részükről, hamarosan a fagyipultot cserélik az új bárpultjukra.

Ezt félretéve azonban biztos, hogy gyakori vendég leszek náluk, annak pedig külön örülök, hogy a 9. kerület ismét egy szuper hellyel lett gazdagabb!

Cím: 1095 Budapest, Mester utca 38.

Facebook: Ristorante Impasto

Instagram: Ristorante Impasto