Jókuti András, a Világevő, a tavalyi budapesti Bocuse d’Or verseny műsorvezetője nemrég kapott felkérést a világbajnokság helyszíni konferálására. Először fordul elő, hogy a lyoni döntőnek nem francia lesz a házigazdája! A GastroGuide útja Lyon-ig számos interjúval, beszámolóval van kikövezve, lássuk.

Hogy zajlott ez a nem mindennapi felkérés?

Éppen egy régi barátommal vacsoráztunk egy elég jó berlini étteremben, amikor Florent Suplisson, a verseny igazgatója hívott. Ha viccesen akarnám megidézni a pillanatot, akkor azt mondanám, tönkretették a vacsorámat: a telefonbeszélgetés után már nem érdekelt, mi van a tányéromon, és beszélgetni sem nagyon lehetett velem.

Nyilván meglepett a megkeresés. Mennyi gondolkodási időt kértél?

Bár szeretek nagy dolgokat elképzelni, és nagy célokat tűzni ki magam elé, ez borzasztóan meglepett. Ennek ellenére, egy percig nem gondolkoztam, csípőből rámondtam az igent. Amúgy is olyan vagyok, hogyha valami izgalmas feladat kerül az utamba, nem mérlegelek, belevágok.

Egy világutazónak nem is lehet más filozófiája. Ezek szerint a versenyigazgatónak bejött a budapesti performance-od.

A legszebb az egészben az, hogy – persze amellett, hogy megköszönte a munkámat – Suplisson úr volt az, aki a legvisszafogottabban nyilatkozott a teljesítményemről. Azt viszont tudtuk, hogy a Magyar Bocuse d’Or Akadémiának, a hazai közönségnek és Mautner Zsófi, konferanszié társamnak köszönhetően a hangulattal és a műsorvezetés színvonalával elégedettek voltak a franciák.

Joseph Viola, Regis Marcon, Alain Lecossec és Jókuti András
(Fotó: Bácsi Róbert)

Ugyanezt a sportriporteres, kiabálós attitűdöt várják el tőled majd Lyonban is?

Az elvárásokról egyelőre nagyon keveset lehet tudni, de nagy show-ra és sok újításra készülnek a 30. jubileum alkalmából. Lesz változás abban, hogy az online közvetítés nagyobb hangsúlyt kap, és ettől nyilván színvonalasabb is lesz, illetve, nagyobb hangsúlyt kap az angol nyelv. A sportriporterkedés mellég pedig természetesen kell a szakmai, gasztronómiai tartalom is, szóval kellően összetett lesz, a részleteket nem ismerem még.

Akkor azt sem tudod még, hogy a teendőid megengedik-e majd, hogy Világevőként is tudósíts?

Párhuzamosan biztosan nem lesz erre módom, de legalább szabad estéimen be fogok jelentkezni. Nyilván nem a verseny menetéről, hanem az azt körülvevő érdekességekről: ott leszek már a cukrász VB-n is, de kaptam meghívást például a verseny utáni gálavacsorára, ahol az összes versenyző és zsűritag mellett a világ celebséfjei is össze szoktak gyűlni. Biztos vagyok benne, lesz bőven elég exkluzív téma a kulisszák mögött is, az energiáimat pedig tartalékolhatom a műsorvezetésre, meg arra, hogy teli torokból kiabálhassam: a győztes Széll Tamás!

A Bocuse d’Or Europe 2016 győztesei: Széll Tamás és csapata
(Fotó: Bácsi Róbert)

Most már nem úszod meg az esélylatolgatást.

Én reális esélyesként tekintek Tamásra. Egyrészt, mert nagy fölénnyel lett Európa-bajnok Budapesten, másrészt volt alkalmam megkóstolni a versenyételét, és azt nyugodtam mondhatom, hogy egyáltalán nem lenne meglepetés, ha dobogóra állhatna Lyonban.

A magyar csapat sikerében ott van a hazai gasztronómia fejlődése is, vagy arról van inkább szó, hogy Tamásék jól eltanulták a skandináv fortélyokat, illetve kifejlesztették a szükséges Bocuse versenytechnikákat?

A skandinávok sikere az egy bizonyos munkamódszer és filozófia sikere, de nem ez az egyetlen járható út a győzelemig. A francia, japán, amerikai csapatok is jól szoktak szerepelni, és ők nem ezt a módszert követik. A mi esetünkben azért ez inkább a magyar csapat és nem a nemzeti gasztronómiánk sikere. Ettől nem lesz minden bajai csárdában egy fokkal finomabb a halászlé, mint ahogy az autógyártásunk sem lenne jobb akkor, ha lenne egy magyar formula 1-es csapat. De persze leszivárog ez a vendéglátás más rétegeibe is, és inspirációt adhat rengeteg szakácstanulónak is. Persze egy jó csirkepörkölttel is lehetne próbálkozni, de ez egy elit verseny, ahol nem egy-kettő, hanem 24 zsűritagot kell tudni meggyőzni a szabályok adta keretek között. És a magyar csapat ebben nagyon jó, mert tudatosan készül, és okosan versenyez.

Te hogy készülsz a versenyre, mi a hátralévő időszak menetrendje?

Mint mondtam, még nincs koncepció, ami engem nem feszélyez, sőt. Nem vagyok egy felkészülős típus, így azon kívül, hogy csiszolgatom az angolom, figyelem a szabályváltozásokat és rendszeresen futok, nem tudok sokat tenni. Vagyis annyit még mindenképpen, hogy a héten elmegyek ebédelni egyet a NOMA-ba, hogy az északi konyhából teljesen naprakész legyek.