Gennaro és Budapest: szerelem volt első látásra. Mikor a Jamie’s Italianbe beléptünk, az olyan volt, mint egy felbolydult méhkas: a séfek, a felszolgálók, a marketingesek és persze a vendégek is totális lázban égtek: Gennaro a konyhán show-t adott. Főzött, kóstoltatott, vezényelt, bohóckodott és persze elhangzott a már védjegyévé lett felkiáltás is: “Why I’m cooking so good?”

La Famigila

Mikor pedig már nyugiban beszélgetünk, a világhírű olasz séf, rajongva mesél eddigi budapesti benyomásairól. Lehet, hogy udvariasságból mondta, de nekem jó volt azt hinni, hogy tényleg tetszik neki itt: a fiatalkorát sikerült megidézni. Olaszországban találkozott hasonló feelinggel: barátságos, családias, meg vendégszerető is. A család egyébként kulcsszó az ő életében, olaszként ez áll nála az első helyen: a család. 19 évesen hagyta el az olasz tengerpartot, Minori városát, hogy nővéréhez költözzön Londonba, így itt sem maradt családi kötelékek nélkül.
Aztán nagyjából 20 évvel ezelőtt, mikor Jamie besétált hozzá, hogy munkát kérjen tőle, valami végérvényesen megváltozott: évekkel később egykori mentoráltjával megalapították a Jamie”s Italiant, egy franchise rendszerben működő olasz étteremláncot, mely nemrég megnyitotta a Várban budapesti részlegét is. Számára ez is egy család. A család.

Mikor döntötte el, hogy séf lesz?

10 éves voltam, mikor a ruhakereskedő édesapám a nagybátyámra bízott, míg ő elment áruért. Zio Alfonso, a nagybácsi, történetesen éttermi séf volt. Édesapám csak aznap délutánra akart otthagyni, de nekem annyira megtetszett, hogy a következő három évben mindennap, megjelentem Alfonso bácsi konyháján. És nem csak év közben, a szüneteket is a konyhán töltöttem, zöldséget pucoltam, takarítottam, és persze főztem. A szerelem akkor kezdődött és még mindig tart, imádok főzni!

Aki ennyire szereti a családját és az olasz ételeket, hogy tudott egy totálisan más országban letelepedni?

19 évesen az ember, szerencsére, még tele van kalandvággyal, életerővel és persze tervekkel. A nővéremhez csak látogatóba mentem ki Londonba, aztán ott ragadtam. Elvarázsolt a nagyváros. Minori egy nagyon kis település a meseszép Amalfihoz közel. London pedig annyi lehetőség kínált, hogy nem tudtam nem élni vele. Meg persze szerelmes is lettem egy ottani lányba, onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy maradok.

Ki főz jobban ön vagy Jamie?

Kétségkívül Jamie. Nagyjából ugyanazon elvek mentén főzünk, mindkettőnk számára alapvető fontossággal bírnak a minőségi alapanyagok. A különbség annyi, hogy én a hagyományos vonalat viszem, amit otthonról hoztam: a tradicionális olasz konyhát próbálom meg tökélyre vinni. Jamie pedig, velem ellentétben, nagyon sokat utazott már, így sokkal több tudással is bír a világ konyháiról. Ezeket a tapasztalatokat mind-mind képes ötvözni, mikor főz, sokkal nemzetközibb konyhát visz. Mindemellett én 10 évesen jártam először éttermi konyhában, míg Jamie beleszületett ebbe a világba. A szüleinek étterme volt, bármilyen fura is de az a 10 év is sokat számít.

Antonio Carluccióval egy helyről származnak, mégis Londonban lettek barátok.

Antonio az egyik legjobb barátom – jó is hogy említette, fel kell hívnom, különben nagy leszúrást kapok tőle- nagyjából szomszédos városkában születtünk, de London hozott minket össze, több, mint 30 évvel ezelőtt. Pontosabban a főzés és a gombászat iránti szenvedélyünk. Mindketten imádjuk az erdőt járni, és gombászni. Itt kezdődött a mi barátságunk, ami azóta is töretlenül tart. Dolgoztunk együtt étteremben és közös tévésorozatunk is volt. Szenzációsan jól szórakoztunk.

Londonban nagy sikereket ért el saját éttermével, a Passione-val, amit azóta eladott. Nem szeretne újra saját éttermet nyitni?

Nagyon sok éttermem van szerte a világon, hála a Jamie’s Italian-nek, és mostanra ez lett az én igazi szenvedélyem (olaszul: passione), itt kiélhetem minden főzés iránti vágyamat. Hiszen Jamie-vel partnerek vagyunk: a menüsort, az ételeket, a recepteket mi találjuk ki, közösen állítjuk össze.
Ha negyven éves lennék, biztosan belefognék egy saját étterembe, de 67 évesen már nincs erre szükségem, anélkül is teljes az életem.

Gennaro Contaldo és Vajda Pierre