Trendek, érdekességek és alapanyagok, amelyek odaadást igényelnek, legyen szó akár egy elegáns éttermi fogás megalkotásáról, akár otthon is könnyen alkalmazható módszerekről, az erőfeszítések minden esetben kifizetődőek.

A szárazföld és a tenger találkozása

Kevés fogás esetében fordítanak akkora figyelmet a részletekre, mint ahogy a Single Thread nevű kaliforniai étteremben teszik kaviár-, burgonya- és tengerisün- kreációjukkal. A séf ehhez korán reggel lemerül a jeges vízbe, hogy tengeri sünöket gyűjtsön. A kiválasztott egyedek tüskéit lenyesik, csőrszerű állkapcsukat eltávolítják, a belsőségeiket kikanalazzák, de a narancsszínű ivarmirigyeket meghagyják bennük. Ezekhez lágy burgonyapüré, mogyoróhagyma és kaviár társul. A vendégek kis fakanállal fogyasztják el, miközben úgy érezhetik magukat, mintha Japánban hajókáznának a tengeren: a burgonya földessége, a püré könnyed állaga, és a kaviár sóssága keveredik az ételben, végül pedig a tengerisün édes-sós íze emeli magasabb szintre a fogást.

Fotó: www.sf.eater.com

A gyümölcs, amivel törődni kell

Ha szeretnéd feldobni a natúr joghurtodat, kézenfekvő megoldás szárított gyümölcsöt keverni bele. Az egyik legfelkapottabb közülük az ősi japán eljárással készülő hoshigaki, vagyis a szárított datolyaszilva. Ezt akár saját kezűleg is elkészítheted, de nem árt, ha tudod, hogy ez a projekt hosszú távú elkötelezettséget igényel. Az egyébként ehetetlenül fanyar datolyaszilvát meghámozva szárítani kell a levegőn egy hónapig. Ez eddig még nem nagy kihívás. Viszont nagyon fontos, hogy a gyümölcsöt mindennap át kell „masszírozni”, ami gyorsan meg van, ha csak néhány darabot szeretnél kiszárítani, de nagyobb mennyiség esetében már tényleg időigényes tevékenység. De gondoljunk csak bele: mi lehetne annál megnyugtatóbb barátságtalan késő őszi estéken, mint egy adag gyümölcsöt masszírozni? És az odaadó munka – szó szerint – meghozza a gyümölcsét: a datolyaszilva először aszalódni kezd, és egy fehéres réteg képződik a külsején, ahogy a cukor kicsapódik rajta. Végül az állaga lekvárszerűvé válik, az íze pedig leginkább ahhoz hasonlóvá, mintha egy édesburgonyát kereszteznénk egy datolyával.

Öreg tehén, nem vén tehén

A tehenek – akárcsak az emberek – a korral egyre több zsírt halmoznak fel a testükben. Az pedig köztudott, hogy a zsír ad igazán jó ízt a húsnak. Nagy-Britanniában a legtöbb marhát harminc hónapos kora előtt levágják, Amerikában igyekeznek minél hamarabb felhizlalni őket, és még fiatalon levágni, amikor a legzsengébb a húsuk. Spanyolországban azonban néhány marhatenyésztő éppen az ellenkezőjét teszi: egy galíciai marha eléldegélhet akár tizenhét éven keresztül, mielőtt levágják. Úgy tűnik, megéri várni, mivel London legexkluzívabb éttermei tetemes mennyiséget rendelnek a spanyol marhából – annyit, hogy a beszállítók alig győzik tartani a lépést. Ráadásul nem kis összeget fizetnek a galíciai farmereknek: akár 50,000 eurót is megadnak egyetlen állat húsáért.

“Bor, a nem létező szigetről”

– így emlegetik a sommelier-k az olasz Gorgonát, amelyből egy üveg 100 euróba kerül. Ha valaki egy kicsit utánajár az ital eredetének, rájön, hogy ez a mondat – bár jól hangzik – nem teljesen igaz, de azért van benne valami. A szigetre ugyanis, amiről a bor a nevét kapta, nem lehet csak úgy ellátogatni, mivel ez Olaszország – és nagy valószínűséggel a világ – utolsó megmaradt börtönszigete. Az ital egy borászcsalád és a börtön közreműködésének eredménye, amelynek célja olyan tevékenységre tanítani a rabokat, amelynek később is hasznát vehetik. A végtermék elegáns és ízletes: a Vermentino szőlőt keverik egy kevésbé ismert fajtával, az Ansonicával, ami édes citromos-körtés aromát ad a bornak.

Fotó: www.pri.org

A mogyoró az új mandula

A csonthéjasokból készült tejek rendkívül népszerűek: 2015-ben a világon a különböző nem alternatív tejek fogyasztása 13,3%-kal nőtt. Ezek nem csak egészségesek, de finomak is – nem beszélve arról, hogy a laktózérzékenyek is fogyaszthatják a hagyományos tej helyett. Környezetvédelmi szempontból azonban a mandulatej kissé problémás termék. Kaliforniában, ahol az előállításához szükséges mandula 80%-a terem, komoly gondot jelent a növény vízigénye. Minden egyes magnak egy gallon (azaz majdnem négy liter) vízre van szüksége, hogy kifejlődjön, Kalifornia pedig egyébként is aszály- sújtotta terület, így a mandulatermesztés elég megterhelő az államnak.

Ha valaki környezettudatos – vagy egyszerűen csak nem engedheti meg magának, hogy rendszeresen meglehetősen borsos árú mandulatejet fogyasszon – de mégis ragaszkodik a csonthéjasból készült tejhez, annak ajánljuk figyelmébe a mogyorót, amiből akár otthon saját maga is készíthet tejet. Ehhez 200 g mogyorót kell egy liter vízbe áztatni – hagyjunk rá egy egész éjszakát, ha azt szeretnénk, hogy a benne lévő enzimek aktiválódjanak, és ne csak finom legyen, de egészséges is. Alaposan keverjük össze, majd szűrjük le egy nagyon kis lyukú szűrő segítségével. A hűtőben, légmentesen lezárt dobozban tartsuk. Kávéhoz nagyon finom, kissé csokoládés ízt ad neki.

Forrás: 1843