A tengerentúlon már leáldozóban van, nálunk meg még talán gyökeret sem eresztett ez a szubkulturális közeg. Két intézményben azonban szinte kötelező lett a hipszter stílus. Az egyik ilyen az úgynevezett „barber shop”, vagyis borbély üzlet, a másik a bár. És ez utóbbi sorsa most minket sokkal jobban érdekel.

Aki a trendeket diktálja

Mind átéltük már, hogy megittunk volna egy italt a haverokkal, de amikor bemondtuk a vodka-tonikot, a bőrmellényes waxolt bajuszú bártender olyan megvetően nézett ránk, hogy inkább vetettünk egy pillantást a vaskos, kézzel írt koktéllapra, és választottunk egyet a koktélokból, amelyek házilag készült keserűkkel, a Mecsekben desztillált ködcseppekkel és a varázslatosan berendezett ivó tulajdonosának szabolcsi nagynénje által termesztett bio ribizlik eszenciájával lettek tökéletesek. A 3-4000 forintosok árat ilyenkor kénytelenek vagyunk a pohár tartalmával együtt benyelni, hiszen az italnak sokadik hallásra is mindössze egy összetevője ismerős.
De hova tűntek a barátságos bártenderek? Hogy jutottunk el a havertól addig az alakig, akit le kell nyűgözzünk a rendelésünkkel, hogy aztán nyugodtan ülhessük végig azt a negyed órát, amíg az italunk elkészül?
Nem a vendégek változtak meg, hanem a pultban dolgozók, akik egyre képzettebbek, és már az italok történelme is érdekli őket. Ez persze egy jó fejlődés, és a húsz év kemény munkája még nem ért véget, hiszen a vendégek legtöbbje nem követte ezt az evolúciót, őket a bártendereknek kell majd kiművelni. Mert a szeszeknek és koktéloknak igenis van történelme, amivel illik foglalkozni, akár felszolgálói, akár fogyasztói vagyunk az italnak.

Szakáll vagy szaktudás

„A koktélok reneszánsza nem a szakállnövesztéssel indult, hanem azokkal az elhivatott italszakértőkkel, akik elég műveltek voltak a párlatok területén ahhoz, hogy egy egyszerű leírásnál többet mondjanak el: történelmet, sztorit, az italkészítés tudományát. Hogy valaki a saját stílusában, stílusából mit ad hozzá, az választás kérdése” – mondja Kocsis Lilla, a világ 50 legjobb bárja közé választott budapesti Boutiq’Bar társalapítója.
Vagyis a tudás akkor kerül jó kezekbe, ha nem párosul egy „na, majd én megmutatom” attitűddel, a bár vezetése pedig képes megteremteni egy egyensúlyt, amelytől a vendég és a szakember is jól érzi magát a bőrében. Akkor lehet kimozdítani a vendéget a komfortzónájából, és megmutatni neki új dolgokat, ha a bártendernek megvan a szakmai háttere, a vendég pedig otthon érzi magát. De mint minden evolúcióhoz, ehhez is idő kell. 15 évvel ezelőtt nem volt egy tisztességes ivó az országban, mára pedig, sem koktélbárból, sem művelt, kedves, empatikus bártenderekből nincs hiány.

Legyünk törzsvendégek!

Feltételezhetően közeleg egy olyan korszak, amikor a sok tudással felvértezett bártenderek elkezdik a kiszolgálásbeli nüánsznyi finomságokkal megkülönböztetni magukat. „Azt azonban tudni kell, hogy egyetlen bártender ritkán határozza meg egy üzlet filozófiáját, munkamenetét és itallapját. Amit a tulajdonosi kör szeretne látni, nyilván speciálisat és egyedit, az fog a munkavállalóin keresztül megjelenni a pultnál. A személyes stílus és a megjelenés pedig mindenképpen csiszolandó faktor, és az üzemeltető egyik fontos feladata” – avat be Kocsis Lilla.
Ám ebben a folyamatban nekünk is van felelősségünk – a vendég viselkedjen úgy, ahogy szeretné, hogy vele viselkedjenek, és higgye el, hogy a másik ember a pult túloldalán nem kényszerből csinálja, hanem azért választotta ezt a hivatást, mert szeretné kiszolgálni a vendégeket. Bárba pedig azért járunk, hogy jól érezzük magunkat. Ha ez valahol nem megy, álljunk odébb. Ha meg valahol működik, akkor ott legyünk törzsvendégek.  És a legfontosabb: 2017-ben is koccintsunk a barátságos bártenderekre, és koccintsunk odafigyeléssel készített itallal, mert annál menőbb nincs és nem is lesz!